A történelem mai, legmodernebb korszakában dolgoztuk ki a fegyverkezés legborzalmasabb módszerét, az atombombát. Ezt egy még hatásosabb fegyver, a hidrogénbomba követte. Évtizedek óta szorongással teli világban élünk, jogosan félhetünk attól, hogy egyszer az egyik nemzet beveti a tömegpusztító arzenálját. Ezek után nem is csoda, hogy e témák a művészetekben is megjelennek.

 Isao Hashimoto egy japán művész, akinek nevéhez több, atomfegyverekkel kapcsolatos mű köthető. Ő volt az, aki összegyűjtötte a világ atombomba robbantásainak időpontjait és helyszíneit, majd ezt egy rövid filmben be is mutatta a nagyközönségnek. Az alkotását egyszerűen csak ,,1945-1998” névre keresztelte el, ami arra utal, hogy 1945-től kezdve 1998-ig gyűjtötte össze a robbantásokat, vagyis összesen 2053-at.  A videóban minden egyes eltelt másodperc egy valóságban eltelt hónapot jelöl, így ez a kisfilm 14 és fél percig tart. A „cselekmény” viszonylag lassan bontakozik ki, a Manhattan projekt egyetlen kísérleti bombájával kezdődik, amit Hiroshima és Nagaszaki két bombája követ. 

 Hogy a buli ne legyen unalmas, beszállnak más nemzetek is a játékba. Ahány nép vesz részt a fegyverkezési versenyben, annyi színű gyorsan felvillanó pötty és hangjelzés van. A gyakori robbantások sorozata érdekes zenei hatásra is szert tesz bizonyos időközönként. Ez a modellezés szinte már kísértetiesen leegyszerűsíti a tömegpusztító eszközök monumentális jellegét.

 Akkor indul be igazán a gépezet, amikor is a szovjetek és a britek is csatlakoznak az atomhatalmak elit klubjához, a robbantások növekvő száma szép lassan eléri az évi közel 140-et, majd ezután csökkenni kezd, de a nyolcvanas évek közepéig így is megmarad a stabil évi negyven robbantás. Játékban van még Kína, Pakisztán, India is. Mellesleg én akármelyik időpillanatban néztem az eredményeket, azt láttam, hogy az USA több robbantást hajtott végre, mint az összes többi nemzet együttvéve. 

 Bár az emberek tudatába csak a két élesben is bevetett nukleáris töltet, a Hirosimára és Nagaszakira ledobott bombák emléke égett be, ez az alkotás azt is megmutatja, hogy ezekkel együtt hány nukleáris bombát robbantottak fel ténylegesen a Földön. Azóta, -nagy szerencsénkre- nem vetettek be újra atomfegyvert háborúban. Hashimoto ezt a művét 2003-ban kezdte el, hogy megmutathassa „az atomrobbantások félelmetességét és hiábavalóságát”. Az alkotó szerint az atomfegyverkezés továbbra is a világ egyik különösen súlyos és aktuális problémája. A mű sajnos nem teljes, mivel a videó csak 1998-ig mutatja a robbantásokat, Észak-Korea 2006-os és 2009-es bombája hiányzik róla. Ezek ellenére úgy érzem, ez a film elég elgondolkodtatóra sikerült.