A legmodernebb álcázó technológiával felszerelt szovjet atom-tengeralattjárót, a Vörös Októbert a parancsnoka, Marko Ramius az Egyesült Államok partjai felé irányította. Ha észrevétlenül elég közel ér a partokhoz, bármikor kilöhet egy atomtorpedót az amerikaiakra, ami egy hadüzenettel érne fel, megkockáztatva egy világháború kitörését a pattanásig feszült hidegháborús helyzetben. Szándékait sem a szovjetek, sem az amerikaiak nem értik; vajon Marko Ramius megőrült, és ki akarja robbantani a harmadik világháborút, vagy át akar állni az USA oldalára. Csak a film legvégén fog kiderülni, mi is volt a terve ezzel az akcióval.
Van egy érdekes vonzódásom a tengeralattjárós filmekhez. Egyszerre nyomasztó és izgalmas az, amikor az óceán mélyén egy maroknyi katona küzd a túlélésért zord körülmények között, miközben retteghetnek az ellenséges torpedóktól. Az atmoszférában térnek el ezek a filmek a többi háborús vagy akció mozitól; itt a szereplők nem gépfegyverekkel néznek egymással farkasszemet, hanem a radarra hagyatkozva lőnek torpedókat a tengeralattjárókra. Veszélyes küldetések ezek; könnyen hullámsírban végezheti a legénység a vesztes oldalon. A vadászat a Vörös Októberre hangulatát ezen felül Basil Poledouris remek filmzenéje és a történelmi körítés is megfűszerezi a szovjet-amerikai nagyhatalmi ellenségeskedéssel.
Rendezte: John McTiernan
Írta: Tom Clancy (a regénye alapján készült a film)
Főszereplők: Sir Sean Conery, Alec Baldwin, Sam Neill, James Earl Jones, Tim Curry, Stellan Skarsgard
Év: 1990
Műfaj: Akció film
