Színpadiasnak neveztem az amerikaiak kivonulását és a tálibok bevonulását az afgán fővárosba, Kabulba. Mindez ostrom vagy lövések eldördülése nélkül történt meg. Ki tudja, hogy az amerikaiak és tálibok zárt ajtók mögött miben egyeztek meg, amiről nem beszélnek a nagy nyilvánosság előtt.

Megérzésem szerint a tálib rendszer konszolidálódni fog Afganisztánban. A szovjet Vörös Hadsereget hajdanán megállító, majd az amerikaiak ellen küzdő tálib gerillákban újonnan a felszabadítót látják az afgán muzulmánok. A közel-keleti, hegyvidéki országban sem a kommunista diktatúra, sem a nyugati típusú demokrácia nem tudott meghonosodni, ehelyett a helyiek visszatértek a muzulmán gyökereikhez. Szerintem a többpártrendszer, demokrácia, liberalizmus ügye csak akkor nyerne Afganisztánban, ha legalább három vagy négy generáció abban a rendszerben nőne fel, így megtanulnák a nyugati demokrácia szabályait, törvényeit, életfilozófiáját. Húsz év amerikai megszállás nem tudott pacifikálni egy ilyen radikális, háborúban edzett társadalmat.

A liberális sajtó feltette a kérdést, milyen sors vár a nőkre és a szexuális kisebbségekre az iszlamista rezsimben. Úgy érzem, a kérdésük költői volt, ők is nagyon jól tudják milyen fizikai, akár életveszélyes bántalmazás érheti őket, amit még törvényerőre is emelhetnek a tálibok, vallásos áhítatra hivatkozva.

Sikeres demokráciaexportról nem beszélhetünk, de a fegyvergyártók remek üzletet ütöttek nyélbe a muzulmán ország inváziójával. Már csak egy dolgot kérdeznék: melyik ország lesz a következő? Van egy tippem. Hallottunk már sokat a nigériai Boko Haram iszlamista terrorszervezet hírhedtté vált merényleteiről. Vajon akcióikkal megágyaznak az Afrikai Iszlám Állam kikiáltásának Nigéria északi területein? Abban reménykedem, hogy nem lesz igazam a pesszimista véleményemmel.