Michael Fassbender már rengetegszer bebizonyította, hogy remek színész. A fanatikus spártai katonától a kiborgon át a szexfüggőig minden karaktert képes megformálni. A mai posztban a Shame (A szégyentelen) című filmről fogok beszélni. A szégyentelenben egy szexfüggő lelkivilágába nyerhetünk betekintést. Szerintem a témaválasztás mesteri, mivel a mai világunkban számtalan ember létezik, aki csak az alkalmi szexre vágyik, és teszi mindezt mindenféle érzelem nélkül, sőt néha még az intimitás megélése sem fontos (például a pornószakma). A filmeken nagyon menőnek mutatják be a szexuális kicsapongást, de ez nem a teljes igazság. Egy a bökkenő, van aki túlzásba viszi, és az már nem jópofa. Aki szexfüggő, az a többi a függőséghez hasonlóan nem élvezi magát a tevékenységet, amitől függ, mivel azt csak kényszeresen végzi. Ezek az emberek nem kiegyensúlyozottak, mert csak a lelkükben tátongó hatalmas űrt próbálják valamivel betölteni. És mindeközben fokozatosan felemésztik önmagukat...
A filmben képet kaphatunk arról, ahogyan a főhős lelki világa fokozatosan egyre sivárrabbá válik. A testét kielégítheti számítógépes pornográfiával és prostituáltakkal, de eközben elfelejt szeretni. Jó filmnek tartom a szégyentelent, mert új nézőpontból tanulmányozza a témát, nem jelent egy újabb promiszkuitást (szexuális partnerek gyakori váltogatását) népszerűsítő, 1001-edik fiataloknak szóló sablon filmet. Tudom ajánlani ezt a filmet mindenkinek, aki szereti Michael Fassbendert és egy kis drámaiságra vágyik. Megjegyzendő, hogy ez a film gyakorlatilag a Kaliforgia című sorozat ideológia ellenpólusa, mivel abban a sorozatban a megcsalások nagy részét még jópofának ábrázolják. Arról a sorozatról is fogok írni egy rövid jellemzést. No de elkanyarodtam A szégyentelentől, íme az előzetese:
