Bevezető
Régóta lappang bennem a késztetés, hogy írjak egy jó fantasy történetet. Egy képzeletvilágban elmerülni megfelelő arra, hogy kiszakadjál a hétköznapokból és ellazuljál. Gyerekként sokat néztem fantasy és sci-fi témájú filmeket, és mindig is megfogták a fantáziámat. Azt nem tudom, hogy jó író lennék-e (bár ha a Szürke ötven árnyalatával be lehet futni, akkor még talán van esélyem :D), de az alkotási vágy az mindenképp megvan bennem, és kellő szorgalommal lehet ezt fejleszteni. De nem is szaporítanám a szót, belekezdek az első fantasy történetembe a Dzsangó kalandjaiba.
Dzsangó kalandjai 1. rész
Dzsangó Perox volt a legmenőbb csávó a gimiben. Igazi macsó lévén az osztály összes bigéje csak róla álmodozott. Az ő élete csak a dugásról, meg a fergeteges bulizásról szólt. Minden létező hallucinogén cuccot kipróbált már; vodka-bomba-cataflam, varázsgomba, speedball, LSD- bélyeg (és ezek összes létező kombinációja). Ez a hétvége is hasonlónak ígérkezett, szólt is az egyik haverjának, Mikinek, hogy menjenek el alapozni még az esti banzáj előtt. Miki apjának van egy kocsmája, ott majd úgyis találnak valami ihatót a raktárban, amíg a szülők nem figyelnek. És majd összeöntik valami fehér porral, amitől csak még ütősebb lesz a cucc, és felejthetetlen (vagy éppen pont az ellenkezője: filmszakadásos) lesz az este. A két srác furábbnál furább koktélokat próbált ki az elkövetkező percekben és az ivászat végén előkerült a Kati. A srácok véleménye szerint ez is elengedhetetlen a buli fokozásához. "Egyszer élünk!!!", mondták a menőcsávók, és már el is fogyasztották a hangulatjavítót. Dolguk végeztével elindultak a dizsibe. Biztos nagyon jól folytatódott volna a buláj, ha nem jár arra egy részeg kamionsofőr, és nem üti el őket, ráadásul egy kamionkerékkel mind a kettőt. A több tonnás járgány olyan gyorsan jött, hogy a két fiú még józanul se tudta volna észrevenni, nemhogy teljesen betépve. A két gyerek pillanatokon belül elvérzett, a mentősöknek már semmi dolguk nem volt. A baleset pillanatában azonban valami megmagyarázhatatlan történt.
Dzsangó hirtelen úgy érezte, hogy magába szippantja valami leírhatatlan erő… Az előbb még az úttesten volt, és több sebből vérzett. Most pedig itt fekszik valami ismeretlen helyen és elállt a vérzés. A színek most valahogy nagyon furcsák, mintha minden elmosódott volna, és nagyon erős szédülést is érzett emellett. Pár perccel később már rendesen látta a színeket, legalábbis nem olyan elmosódottan, mint az előbb. Észrevette, hogy érthetetlen módon az egész táj szürke ködbe burkolózik. Pár pillanattal később eljutott a tudatáig, hogy egy temető mellett van és nem messze tőle egy erdő is van a közelben. A sötét hangulatú fák közé nem mert bemenni, ezért a temető kapuhoz sétált, hátha talál ott valakit.
Dzsangó nem értette, hogy mi történt vele, és azt sem tudja, hogy mi van a barátjával, Mikivel. Ez lenne a túlvilági élet? De ez nem lehet, mert annyira valódinak érez mindent. Vagy az egészet csak álmodja? Ha válaszokat akar kapni a kérdéseire, akkor mindenképpen folytatnia kell az útját. Átment a temető kapuján. Nem sokkal azután, hogy elhaladt az ódon vasajtók mellett, váratlanul bezárultak a kapuk. Innentől kezdve már nem lehet visszafordulni. De mégis, hogyan zárultak be, ha egyszer senki sem mozdította meg azokat? Dzsangó rengeteg sírhelyet látott maga körül, de az egyiken megakadt a szeme. Egy óriási csontváz pihent azon a sírkövön, egy hatalmas kaszával a kezében.
Odament, hogy közelebbről is szemügyre vegye ezt az élettelen harcost. A csontváz jobb lábánál van valami. Egy rendkívül érdekes tárgyat emelt fel a földről a kíváncsi srác. Egy késre hasonlított az eszköz, de az elsőre is látható volt, hogy a vágástól sokkal bonyolultabb funkciókra is képes. Amikor megnyomott egy gombot rajta, a kés működésbe lépett, és kibújt belőle három éles penge, majd elkezdtek eszméletlen sebességgel pörögni a tengelyük körül. Miféle vágóeszköz lehet ez? Mégis mit aprítanak ezzel egy ilyen kietlen temetőben? Párszor még próbálgatta az eszközt a srác, aztán eltette. Tovább ment a kripták felé, hátha talál ott valakit. A hosszú keresés során egyre inkább félelem telepedett a magányos utazó szívére. Aztán valakit megpillantott a lépcső tetején.
Dzsangó odaszólt az idegennek, de nem kapott választ. Ahogy közeledett hozzá a sötét alak, egyre rosszabbul érezte magát hősünk. Az orrfacsaró bűz mellett valami másféle rossz érzés is terjengett a levegőben. A lassú, bűzös alak belenyúlt a zsebébe, majd azt a tárgyat eldobta Dzsangó felé. Épp időben ugrott el, így nem találta el őt a sötét árnyalak. Amikor lenézett a földre, pár pillanatig nem bírta felfogni, hogy mit látott; egy húscafatot. Ki ez az idegen, aki egy ilyen irtózatos helyen húscafatokkal dobálja őt?! Úristen, mi EZ?? Amíg nem figyelt, el is találta egy ilyen lövedék. Ahhoz képest, hogy csak egy darab hús, elég fájdalmas volt a találat. Ezt is az a csávó dobta, aki az előbb. Az ifjú kalandor odébb is lépett, hogy nehogy megint eltalálja ez a holdkóros elmebeteg. Épp hátranézett, amikor kaparó hangra lett figyelmes...Amit most látott, az még borzalmasabb és ijesztőbb volt, mint az előbb. Ki ez az alak ott a sírkő előtt? És miért világít a szeme? Úristen, mi ez az izé?? Mielőtt szólni tudott volna, a szörny már meg is indult feléje... 
Ez a borzadály támadni akar!! Dzsangó már tudta, hogy tennie kell valamit, mégis földbe gyökerezett a lába. Ahogy az irtózat egyre közeledett, annál jobban érződött az az átható bűz, amely a támadóból áradt. Az árny végül elért hozzá és belekarmolt az arcába, majd ellökte magától. Az ifjú kalandor nekiesett egy sírkőnek. Nem értette, hogy mik ezek a rémek és mit akarnak tőle. Mindenesetre nem ért rá gondolkozni, mert a fenevad újabb támadásra készült. Dzsangónak nem volt más választása: elővette azt a pengét, amit nemrég talált. Amikor kezébe vette és megnyomta a gombját, egy pillanatig beleborzongott, hogy milyen halálos fegyvert tart a kezében. De a fenevad már itt van előtte! Bekapcsolta a fegyvert és a támadó mellkasába vágott vele. A szörny megtántorodott, látszott, hogy a penge komoly sérülést okozott neki. A testi károsodása ellenére úgy tűnt, az irtózat mégsem hagyott fel a gyilkolási szándékával, így újra nekiiramodott a főhősünknek. Dzsangó még egyszer belevágott a szörnyetegbe, ezúttal határozottabban. A penge legalább tucatszor megfordult az élőhalott aszalódó húsában, majd cafatokra esett szét, miközben a belei szétrepültek a szélrózsa minden irányába. Miután ez a szörnyszülött elpusztult, a srác megölte az előbbi húsdobáló zombit is. Szinte fel se fogta, mi történt vele, amikor újabb furcsaságot vett észre; a legyilkolt szörnyek holttestei elkezdtek átalakulni...
A hullákból pár pillanat alatt egy világoszöld lebegő köd jött létre, amely valami oknál fogva egyben maradt és nem párolgott el. Feltűnő színét hősünk hamar észrevette, majd odament, hogy jobban megvizsgálja. Először tartott ettől a zöld gömböctől, de a kíváncsisága nemsokára legyőzte a félelmét; óvatosan hozzáért a ködszerű zöld gömbhöz. Amikor megtapintotta ezt a lebegő ködöt, akkor ez az entitás gyorsan beszívódott a bőrébe. Meglepő módon ez jó érzés volt a rémült utazó számára. Valahogy azt érezte Dzsangó, hogy jobban lett ettől a furcsa entitástól. Gyorsan odalépett a másik zöld világító gömböchöz, és ahhoz is hozzáért. Most is hasonlóan kellemes volt az érintés. Egyszer csak valami furcsát vett észre; nem fáj az arca! Az előbb belemart a fenevad, méghozzá elég mélyen is, mégsem érez semmi fájdalmat. Amikor megtapintotta az arcát, ráeszmélt, hogy begyógyult a sebe. Az ifjú kalandor levonta a következtetést: ha megöli a szörnyet és felveszi az utána megjelenő világoszöld fénylő ködöt, akkor meggyógyulnak a harci sérülései! Még nagyon sokat gondolkodott volna ezen az érdekes jelenségen, amikor váratlanul újabb élőhalottak bújtak elő a sötétből. Dzsangó már tudta, hogy mivel tud harcolni a fenevadak ellen. Már a negyedik vagy ötödik járkáló hullát ölte meg, amikor rájött, hogy a fegyvert távolharci módban is lehet használni. Ha a penge forgórészét elhajítja, akkor az eldobott rész és a kezében lévő között egy lézersugár jön létre. Ha a szörnyeket érinti ez az energianyaláb, jelentős mértékben megsebzi azokat. Dzsangó elismerően nyugtázta, hogy a fegyver már kétféle üzemmódban is roppant hatásos tud lenni. Ezentúl minden ütközet után felvette a létrejövő lebegő zöld gömböket, melyekről úgy gondolta, hogy ezek a halott szörnyek lelkei. Dzsangó Perox nemsokára egy újabb fegyverre tett szert, amivel még könnyebben tudja aprítani a temetőben mászkáló véglényeket. A Shotgun az egyik sírkövön volt, és amint felvette, minden irányból megrohamozták a zombik. A távolharci fegyver segítségével hősünk rengeteg pokoli katonát küldött melegebb éghajlatra. Mivel minden szörny szétlövése után felvette a kavargó zöld entitást, amely utánuk maradt, képes volt regenerálni a sebeit. Pár óra alatt rengeteget fejlődtek a kezdő kalandor harci képességei; már nem zavarta az arcába spriccelő vér, a szétrepülő belsőségek látványa és az egyre magasodó hullahegyek bűze. Hősünk a sorozatos gyilkolások közepette talált egy páncélt, amit felvéve még magabiztosabban tudott mozgolódni a környéken. Már lelkek tucatjait vette fel, így az erőnléti állapota is megfelelő volt. De egyszer minden jó dolog véget ér. Megérkezett a temető keleti régiójába, ahol új ellenségekkel kellett farkasszemet néznie; az élőhalott csontvázakkal.
Az első pár csontkollekciót nem volt nagydolog szétlőni. A gondot az jelentette, hogy ezek sáskamódra szaporodnak. Rövidesen már nem csak négy-öt csontkatona támadott, hanem tucatjával. A Shotgun minden lövéssel két szörnyet is le tudott szedni. Az egyetlen és egyben legnagyobb problémát az okozta, amikor kifogyott a lőszerből. Valamit tennie kell, különben sosem éli túl ezt a pokoli utazást...
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK.. ITT
