A nacionalizmus az egy nagyon összetett jelenség, ezért a politikai és történelmi értelmezése se könnyű. Egyrészt ott van az azonosságtudat és a hazaszeretett felemelő érzése, amikor érzed, hogy tartozol valahová, másrészt pedig ott van a rasszizmus és a sovinizmus, ami nemegyszer véres népirtásokba torkollott. Az egyértelmű, hogy szükség van a magyar közösség és általában a nacionalizmus erősödésére, csak kérdés, hogy hogyan is valósuljon meg ez. 

 Először vizsgáljunk meg két szélsőséges esetet. Van aki idegenszívű, gyakorlatilag minimális magyarságtudattal él, és nem foglalkozik Magyarország problémáival. Viszont a másik oldalon van, aki túlzásba viszi a nemzeti érzést, egész pontosan a rasszista és militarista felfogás a legerősebb bennük. Van aki szereti Magyarországot és a magyar kultúrát, de van olyan is, aki igazából inkább csak rasszista, a magyarságtudata megáll ott, hogy szimplán csak utálja a szomszédos népeket és Magyarország kisebbségeit történelmi alapon. Persze léteznek átmenetek is, az előbb említett kettő véglet között. Azt is fontos megemlíteni, hogy ha valaki nemzetietlen, nem ragaszkodik a közösségéhez, az ugyanolyan rossz, mint ha valaki militáns rasszista. Utálom az idegenszívű embereket, mivel úgy gondolom, hogy az a normális, ha valaki a saját nemzetét és a közösségét jobban szereti, mint a másikat. Egy politikusnál főleg probléma, ha nem hazaszerető, mert akkor hajlik a hazaárulásra is. Sajnos azt látom a kuruc.info pedig a másik véglet, az nem is annyira a hazaszeretettről, hanem inkább az idegengyűlöletről szól. Ha valami bűnt a kisebbségiek követnek el, azt sokkal jobban kihangsúlyozzák, mintha azt keresztény magyarok teszik. Mindegyik nép a másiktól várja el az önkritikát, holott arról mindenki megfeledkezik, hogy a saját közössége is követhet el súlyos háborús bűnöket, népirtásokat, fosztogatásokat. Ez hatványozottan igaz a déli szomszédainkra és a délszláv háborúra. A horvátok és a szerbek letagadják az általuk elkövetett etnikai tisztogatásokat, csak a másik félben találják meg a hibát. De időnként magunkkal kapcsolatban is kell gyakorolni önkritikát.

 Beszéljünk kicsit erről a fogalomról, hogy "magyarkodás". Mire is mondják ezt? Ha valaki túl sokat foglalkozik a magyarság tudatával vagy azt hiszi, hogy nagyobb hazafi, mint a másik? Nyilván van, aki túlzásba viszi a nemzeti érzelmét, de akkor is azt látom ebben a kifejezésben, hogy nagyon sokszor leszóljuk a hazai dolgokat, hogy mi mindent szarul csinálunk, miközben a nyugatot (főleg Amerikát) meg ész nélkül majmoljuk (azt hisszük, hogy ott mindent jól csinálnak). Szóval tőlünk idegen szokásokat fel lehet venni (gondolok itt az amerikanizálódásra), de a saját kultúránkhoz ragaszkodni azt nem menő. Én a magyarkodást egészen másra mondom, például amikor valaki nem magyar és annak hazudja magát. Amikor Kanadában a magyarul tudó romák magyarnak nevezik magukat, lopnak, amit csak látnak és kanadaiak azt hiszik, hogy a cigányok egyenlők a magyarokkal. Ha jól tudom, ki is írták az egyik boltra magyarul, hogy "Magyar, ne lopj!".

 Az biztos, hogy erősíteni kell a magyarságtudatunkat, de szerintem nem az olimpia láz lenne itt az elsődleges. Talán ha a történelem oktatásunk nem az állandó második világháború miatti bűntudatkeltésről szólna, akkor jobban éreznénk magunkat a bőrünkben. Nem kéne a liberálisoknak ezt az egész témát ilyen egyoldalúan előadniuk, mivel a szomszédos országokban is voltak ám szélsőjobbos gárdák és kollaboránsok, akik mindent megtettek, hogy a megszálló németeket kiszolgálják. Nem szabad azt gondolnunk, hogy a magyar az egy rasszista nép, ez csak a liberálisok propagandája. 

 Sokat gondolkoztam azon, hogy miért is jó egy embereknek, ha van bennük nemzeti érzés. Pusztán ettől még nem lesz jobb az életszínvonalunk, de valahogy mégis kell. Lehet egyszerűen arról van szó, hogy mindenki tartozni akar valahová, tartozni akar egy kisebb közösségbe; ez a család, meg a barátok, emellett tartozni szeretne egy nagyobba, amely funkciót a nemzet vagy a vallási csoport hivatott ellátni. Mivel számos európai nép keveredett a bevándorlókkal és a szomszédos népcsoportokkal, a nacionalizmust nem fajelméleti szempontból értékelem, hanem az azonosságtudat meglétének kérdéseként. Szerintem akkor lesz valaki magyar érzelmű, ha zavarja, hogy valakit csak a magyarsága miatt érnek támadások (szomszédos országokban volt már rá példa), így ezzel átérzi, hogy annak a közösségnek ő is egyenrangú tagja. 

 Számomra nagyon szembeötlő, ahogy a liberálisok támadják a nacionalizmust. Miért teszik ezt? Csak a szexuális szabadság az érdekes nekik? És a nemzeti függetlenséggel mi a helyzet? A melegházasságról szövegelnek egész nap (miközben nagyon kevés szexuális kisebbség él Magyarországon, a lakosság pár ezreléke), addig a magyar emberek problémáiról nem beszélnek ennyit, legyen szó etnikai, gazdasági vagy egyéb társadalmi gondokról. Az az igazi baj, hogy sok multimilliomos ezeknek a libsi civil szervezeteknek meg újságoknak még pénzügyi támogatást is ad (persze olyan emberek ezek, akik a tőzsdei spekulációkból amúgy is jól megszedték magukat). Manapság már a pénzügyi terroristák is veszélyeztetik a nemzetek önállóságát, a tőzsdei spekulációikkal és a gyanúsan migránsbarát civil szervezetikkel egyaránt. 

Számomra hasonlóan ijesztő mind a kettő élőlény.