A mai bejegyzésemben egy vadonatúj sci-fi akciófilmet fogok nektek ajánlani. Már az előzetes alapján is egy látványos és szórakoztató alkotásra számítottam és ezt meg is kaptam maradéktalanul. Röviden és zanzásítva megosztom veletek a legújabb mozis élményemet a Valerian és az ezer bolygó városát.

 Luc Besson új filmjével van dolgunk, amelyen más sci-fi történetek elemeit is hamar felfedezhetjük. Mindenképpen érződik Az ötödik elem, a Babylon 5, Avatar és a Star Wars hatása. A történet elején, amikor a földi követek találkoztak az idegen fajok képviselőivel az űrállomáson, akkor Az ötödik elem-ből való hatalmas, battyogó robotkacsához hasonló lények is felbukkantak. A virtuális józsefvárosi piacon seftelő, dagadt maffiózó űrlény pedig tagadhatatlanul Dzsabbát juttatta eszembe. Az űrállomáson található fajok sokszínűsége felülmúlja a Babylon 5 fajainak kavalkádját, itt a lények sok esetben nem pusztán furcsa színűek, de testfelépítésük sem humanoid, méretben pedig rendkívül változatosak. Annyiféle élőlény van azon a bázison, amihez képest New York város különböző etnikumú, bőrszínű homo sapiensei homogén embertömegnek tűnnek. Az energiabomba gyöngyöket halászó idegenek pedig egyértelműen a Na'vikra hasonlítanak. Ezen elemek sokasága egy nagyon érdekes és jól kidolgozott világot képeznek a filmvásznon.

 A látvány technika nagyon ott van a szeren, a fényhatásokat is megfelelően alkalmazták illetve pár óriás behemót szörnyet is láthattunk a 3D szemüvegünkön keresztül. Ami szerintem a gyengesége volt a Valeriannak, az a főszereplők kiválasztása. A két főhős inkább egy érettségi előtt álló kamasz párnak néz ki, mint komoly titkos ügynököknek (pedig a színészek 24 illetve 31 évesek). Cara Delevingne modellből lett színésznő jól mutat a vásznon bár szerintem a szőke hajához nem megy a bitang nagy, sötét szemöldöke, de hát nem is vagyok divat szakértő. A többi színész véleményem szerint sokkal jobban beleillett a történetbe. A Valerian (Dane DeHaan) és Laureline (Cara Delevingne) között szövődött szerelmi szál nekem nem jött be, inkább erőltetett volt az, valljuk be. Sajnos a "színes bőrű szereplő meghal" klisét újra ellőtték, csak kicsit más formában. Volt az alakváltó űrlény, ami Rihannává tudott átalakulni, aki néger és dél-amerikai ősökkel rendelkezik és nem is maradt életben sokáig, csak arra volt jó, hogy önként feláldozza magát a főhőseink kedvéért (bár így is tovább élt, mint a néger szereplők az átlag amerikai horrorfilmekben).

 Összességében nekem tetszett ez a film, tudom nektek ajánlani, de mély filozófiát azért inkább ne várjatok tőle (Nem, ezt az űrállomást nem a Soros-féle nyitott társadalom elmélet alapján szervezték, és az emberi parancsnok az Nem Orbán Viktor :D, nah jó mára ennyi volt a politizálás). Irány a mozi!