SoltBrain Blog

Feminista expedició - Annihilation (2018) kritika

2019. június 27. - SoltBrain

 A mai alkalommal egy egészen furcsa filmet veszek górcső alá, az Annihilation-t, ami az Expedíció magyar címet kapta. (a Megsemmisítést átnevezni Expedícióra... ez is csak a magyar címadás leleményessége lehet). Mondják ugyan gondolatébresztő sci-fi-nek ezt a 2018-as alkotást, de hard sci-fi-re ne számítson senki sem, azért nem annyira mélyértelmű Alex Garland ezen rendezése, bár többféle értelmezési lehetőséget is kaptunk a film végére.

 Ez a poszt nyomokban SPOILER-t tartalmaz!

annihilation2018-movie.jpg

 Alapvetően sci-fi horrorként megállja a helyét a film. Az egyszerű jump scare-s ijesztegetésektől nagyobb izgalmakat is átélhetünk a zóna misztikus felépítéséből következően. A látványvilág nagyon szépre sikeredett, nekem különösen a földönkívűli meganimálása tetszett, mivel nem humanoidként ábrázolták az idegent, hanem valami alakváltásra is képes, alapállapotban amorf, nem emberi élőlényként.

A sztori lényege nem különösebben bonyolult. Van egy misztikus zónánk, ahol a fizika és a biológia törvényei teljesen rendellenesen működnek, mind az időtorzulást, mind a fajok furcsa mutációit beleértve. Beküldenek két csapatot is az ismeretlen entitás feltérképezésére, előbb a katonaságot, majd egy tudósokból összverbuvált osztagot. Olyan kérdéseket még véletlenül se tegyünk fel, hogy miért nem egy helikopter vagy drónrepülő segítségével vizsgálják meg a területet biztonságos távolságból, illetve az is jogos kérdés lehet, hogy miért nem bombabiztos ruhában hatol be a felderítő egység, ha egyszer teljesen nyilvánvaló, hogy veszélyes területről van szó, és szó szerint mindenre fel kell készülni? Ehhez képest jó, hogy nem szabadidő ruhában érkezik meg a "női alakulat", mint láthatjuk később. Fogadjuk el ezeket a kínos kérdéseket azzal a hozzáállással, hogy ha nem küldenének be senkit, nem lenne történetünk, az ún. "moviescience" sok film esetében csak úgy hemzseg a logikai bukfencektől. Nem az Annihilation az egyetlen ilyen.

Maga a film nem volt rossz, de nem is eredeti, igazán megemlíthették volna, hogy a zóna alapötlete Arkagyij és Borisz Sztrugackij novellájából, a Piknik az árokparton-ból, illetve annak filmváltozatából az 1979-es Stalker-ből származik. Nyilvánvaló, hogy a művészek eddig is gyakran felhasználták egymás ötleteit, de itt elég szemtelenül meg sem említették az alapötlet forrását. Az az igazság, hogy az eredeti történetben nekem jobban tetszett a zóna ábrázolása, mivel ott annyi kiderült, hogy ezeken az abnormális fizikával bíró területeken földönkívűli eredetű tárgyakat találtak a kutatók, ami megnyitotta azt a kérdést, hogy az emberiség mit tenne akkor, ha valóban kapna ilyen ismeretlen képességű tárgyakat az idegenektől? Vajon csak szemetet kaptunk a világűrből? Vagy az idegeneknek ezzel célja is volt? Az Annihilation ezzel szemben még ködösebb, sokak szerint az alapötlet kiherélése valósult meg, vagy ha nem is mondjuk ilyen durván, akkor is jelentősen átformálták az ötletet, mivel itt sci-fi horror műfajban láthatjuk a történetet. 

Sajnos némi politika is csúszott az Annihilation-be. Elsőre bevallom nem esett le a dolog, de aztán idővel megtudtam, hogy a főszereplő, Natalie Portman a feminizmus radikálisabb ágát képviseli (felszólalt többek között a Nők Menetén 2018-ban), és később összeraktam, hogy a történet folyamán szándékosan egy teljesen férfi csapatot, majd egy teljesen női csapatot küldenek be a zóna kivizsgálására, már a gyanú számomra is beigazolódott; átpolitizálták a filmet. Szinte végig a női karakterek szemszögéből tapasztalhatjuk meg az eseményeket, a férfiak mind mellékszereplők itt. De eleve mi az, hogy nemek szerint állítják össze a felderítő egységet, tán a nemi kvóták gyakorlati alkalmazását mutatják be nekünk? Vajon az nem számítana kirekesztőnek, ha előre küldenénk egy román csapatot, aztán a magyar szakértői gárda nekiállna vizsgálódni, hogy mi történhetett keleti szomszédainkkal? Vagy ha az első teamben a zsidók ütköznének meg a zóna borzalmaival, a génmódosult szörnyekkel, tudományos anomáliák tömegével, majd később a keresztény különítmény visszanézi a talált videófelvételeket és más nyomokat is keres, azért, hogy megtudja mi lett az előőrssel? (Persze ugyanezt a gondolatmenetet eljátszhatnám muzulmánokkal, buddhistákkal, vagy akármelyik másik csoporttal is, lényeg az, hogy valamely szempontból homogén csapatot küldünk be)

A film vége zavaros volt, bár szánt szándékkal tették ilyenné a készítők, hogy ne tudjuk, hogy happy endet kaptunk-e végül vagy sem. A főszereplő összeverekedik az alakváltó idegennel, majd egy időre eszméletét veszti, így nem tudhatjuk, hogy a valódi ember élte túl a borzalmakat vagy csak a földönkívűli ügyes átverésével van dolgunk, aki immáron kiszabadult a titokzatos zónából. A mondanivalón lehet egy kicsit gondolkodni, mert ebben a történetben egy abnormálisan - és minden ok nélkül - keletkező zónát láthatunk, amiről csak annyit tudunk, hogy terjeszkedik és még senki sem jött ki belőle élve. Sokan a daganatos megbetegedések metaforájaként értékelik a filmet, mivel a zóna ráksejtként egyre csak növekszik, illetve az ember mérhetetlen önpusztítási vágya is szóba került a szereplők párbeszédei során. 

 Összességében egyszeri megnézésre mindenképpen tudom ajánlani a filmet, ha nagyon bejön a látványvilága akkor esetleg többször is. Értékelésem 6/10. 

A bejegyzés trackback címe:

https://soltbrain.blog.hu/api/trackback/id/tr10014873506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása