Ahogyan egyik barátomnak is megírtam, Marilyn Mansont elütötte a metoo-vonat. Nemi erőszak botrányok szelleme kísérti a világot. Kérdések hada cikázik a fejemben. Tényleg ezt tette Marilyn Manson vagy csak kamu az egész? Ha igaz, miért éppen most szólaltak meg az érintettek? Ha rágalmazás, miért éppen most akarták tönkre tenni a karrierjét? Bizarr történés ez a valentin nap előtti hetekben az biztos.

Az ellentétek vonzzák egymást? Lehet csak egy rövid ideig. 

Manson botrányait, sőt egész életútját nézve, elképzelhető lenne a vádak valódisága? Nem tartom kizártnak, ugyanakkor évekkel ezelőtt is érezték az emberek a metoo-mozgalom, és vele együtt a feminizmus fonákságait, kételkedve fogadva minden olyan nemi erőszakkal kapcsolatos hírt, amelyben vádlott képtelen igazolni ártatlanságát.

Nem véletlenül mondják, hogy a média a negyedik hatalmi ág a végrehajtás, törvényhozás és bíróság után egy jól működő demokráciában. Jogilag ugyan nem ítélhető el Brian Hugh Warner, alias Marilyn Manson, de a média nagy nyilvánosság előtt szégyenbe hozta, amitől a lemezkiadók, stúdiók nem tekinthetnek el. Ha ezek a vádak átlagemberként érik, az is nagyon kellemetlen lett volna, de így rocksztárként egy világégéssel egyenértékű számára. Ahogy tartja a mondás, fentről nagyobbat lehet esni.

Árral szemben nem érdemes úszni. A média olyan hatalmas, mindent elsöprő árrá változott, amellyel szemben a félistenként tisztelt, világhírű sztárok sem úszhatnak eredménnyel.

Sokan felvetették, hogy az említett rock isten barátnői/élettársai őszintén szólva mit is vártak egy olyan balhés alak botrányhőstől, aki ránézésre egy vizihulla és egy zombi szerelemgyerekének is elmehetne? Egy híres emberrel akartak ágyba bújni, vagy szimplán buknak a rosszfiúkra? Ha a rosszfiúkhoz vonzódnak az ügyben (sőt ügyekben) érintett nők, akkor elvégre meg is kapták a rosszalkodást, maximum nem így képzelték el. Kimondhatjuk-e ez esetben azt, hogy az áldozat is tehet a tragédiáról vagy e kijelentéssel már észrevétlenül beléptünk az áldozathibáztatás bűzös mocsarába? Mint egy korábbi cikkemben említettem, a nehéz bizonyíthatóság szituációtól függően komplikálttá teszi az esetet, mind a bűnös, mind a sértett oldalán. 

Bármennyire kritizálják Mansont, a zenei hatása tagadhatatlan. Lehet őt utálni, szeretni, favorizálni, gyűlölni, de célszerűbb az alkotást külön választani az alkotótól, a művet a művésztől, majd azután megítélni a munkásságát. Ha tényleg ő volt, büntessék meg, ha nem igazak a vádak, a rágalmazókat büntessék meg, de ezeket a női pallosként használt nemi erőszak ügyeket kezeljük inkább fenntartással, mielőtt visszatérünk a koncepciós perek orwelli világába.