Én a magam részéről mindigis messze álltam mind a hímsovinizmustól, mind a feminizmustól. Valahogy sose érdekelt a férfi-nő különbségtétel, hogy egy nő tud-e parkolni, célba lőni,  vezető beosztásban teljesíteni stb. Ha nagyon leegyszerűsítem a véleményem, akkor azt mondanám, hogy szerintem a férfiak és a nők érdeklődési köre tér el egymástól, nem is annyira az értelmi képességeik. Egy nő is megtudja tanulni a politika tudományt, az informatikát, a matekot, de őket nagy átlagban ez Nem Érdekli, ezért nem teszik. A férfiak és a nők helyzete rendkívűl összetett, bonyolult és kultúráktól is függő rendszer, ezért én most arra szorítkozok, hogy csak a feminizmus politikai oldalával foglalkozok a mai bejegyzés során. Így is lesz miről írnom...

 A feminista mozgalmak történetét úgy szokták korszakolni, hogy létezik első-, második-, és harmadik hullámos feminizmus, a női követelések és azok időszaka alapján csoportosítva. Az első hullám a huszadik elején bontakozott ki, többek között a nők szavazati jogaiért küzdöttek a feministák, ők voltak a szüfrazsettek. A második szakasz az 1960-as években jött létre, itt még hangsúlyosabban került a közbeszédbe a nők munkához való joga, az abortuszhoz való jog is szerepelt a követelések között, Nagyjából ebben a szakaszban kezdték el kidolgozni a társadalmi nemek tudományát is, az egyre gyakrabban emlegetett "gender studies"-t. Most a harmadik hullámnál járunk, ez körülbelül az 1990-es években kezdődött. Sokak szerint a feminizmus legújabb változata a legveszélyesebb, amit szoktak úgy is nevezni, hogy genderfeminizmus, az általuk kidolgozott gender studies fogalmára utalva. Lehet, hogy pontatlanul fogok fogalmazni, elvégre nem vagyok szociológus, de én ragaszkodok a genderfeministák megnevezéshez, megkülönböztetve a régebbi típusú nőjogi mozgalmakat az aktuálistól.

A transzparensek alapján úgy tűnik, hogy itt nem igazán az egyenlőségről van szó.

A genderfeminista tüntetéseken (köztük a 2019-es Nők Menetén, angolul Woman's March) felbukkanó transzparensek a Napnál is világosabban kifejezik a mozgalom valódi célját; egy antikonzervatív új rend létrehozását, ami leszámol a múlttal és a férfielnyomás vélt vagy valós intézményével. Miközben az egyenlőségről papolnak a genderfeministák, a férfiakat ábrázolják gonosznak, elnyomónak, ezért a kettős beszédük által megmagyarázzák, hogy mégiscsak a nőknek kell vezetni a társadalmat, nem az Y-kromoszómásoknak, mint régen. Mintha ebben a készülő új rezsimben is az körvonalazódna, hogy "egyenlőek vagyunk, de vannak elsők az egyenlők között", amit a kommunista diktatúrák egyik jellegzetességeként tartottak számon. A szélsőbaloldal vajon ténylegesen újraszervezte önmagát? 

A nemi erőszak esetek közbeszédbe kerülése sajnos balul sült el, mivel a genderfeministák arra fókuszálnak, hogy politikai tőkét, befolyást szerezzenek vele a mozgalmuk számára. Amikor médiában megszaporodtak a nemi erőszak esetekkel kapcsolatos gyanúsítások (a Weinstein-ügy csak a jéghegy csúcsa volt), egyhamar a Szovjetunió és annak koncepciós perei jutottak eszembe. Tudomásom szerint a nemi erőszak eseteket nehéz hitelt érdemlően bizonyítani (ha valaki jogi szakértő nyugodtan kijavíthat), mivel a bizonyítás során dulakodásra utaló jeleket kell találni, illetve a bűnelkövető testnedvei (nyál, spermium stb.) csak egy ideig találhatóak meg az áldozaton, vagyis ha a megerőszakolt nő lezuhanyzik a bűneset után, már gyakorlatilag nem lehet bebizonyítani, hogy mi történt. Innentől fogva eltussolni is lehet ezeket az eseteket, vagy koholt vádak formájában felhasználni valaki ellen.

Az eltussolásra a fejlődő országok jelenthetik a példát, mivel ott helyenként még a női áldozat kerül kirekesztett helyzetbe a tulajdon családja által (pl. Indiában történt, hogy nemi erőszak után a lányt kitagadták, mivel szerintük a megerőszakolás után folt esett a család becsületén), addig úgy látszik nyugaton már a legkisebb sérelem is nemi erőszaknak számít és már-már bemondás alapon megy a férfiak üldözése vélt vagy valós vádak alapján. A metoo mozgalomnak sajnos van számomra egy nagyon nyomasztó és diktatórikus vetülete; mi van akkor ha valaki ezeket az eseteket csak koncepciós perként akarja felhasználni egy hatalmi pozicióban lévő férfi ellen? A cégek felsővezetésében a női üzletemberek majd könnyedén kitúrhatják az erősebbik nem képviselőit, mondván, hogy valamikor a múltban erőszakoskodott egy nővel az illető (akár évtizedekkel korábban is történhetett az eset, a megvádolás is nagyon súlyos következményeket von maga után). Elhiszem, hogy sajnálatos módon történnek nemi erőszak esetek, de most már mintha átesnénk a ló túloldalára...

A Weinstein-ügyben is elhiszem, hogy valóban történtek nők elleni zaklatások, de amikor megtudtam, hogy Harvey Weinstein nevét leradírozták a stáblistákról, ezzel mintegy létezését, munkásságát kitörölve az univerzumból, már nem értettem meg az indulatokat. Trockij jutott eszembe, akit annyira üldözött a Sztálin, hogy a fotókról is kitörölték az arcképét, ahol csak tudták. A történelem ironikus módon ismétli önmagát? 

 Mint a címben is utaltam rá, a genderfeministák képesek a nemek átpolitizálására is, miszerint te lehetsz kizsákmányoló férfi, vagy áldozat szerepre kárhoztatott nő. A régi időkben a vallási hovatartozásod és a származásod határozta meg a világnézetedet, politikai táborodat, de most a legújabb korokban a nemed is fel van ruházva ezzel a képességgel. Lehetséges, hogy a közeljövőben a férfi-nő tengelyen való elhelyezkedésed fogja meghatározni, hogy kire fogsz szavazni; a feminista pártokra csak a feldühített nők, a régi rend hívei pedig maradnak a fehér, keresztény férfiak. Miközben a nők is ugyanúgy szavazhatnak, illetve képviselőként szavazhatóak, mint a férfiak, a radikális nőjogi aktivisták még mindig felszabadító harcot hirdet a férfiak gonosz kizsákmányolása ellen

Nyilván nagyon bonyolult kérdés a férfiak és a nők egymás való viszonya, illetve a különbségeik mikéntje, de abban biztos vagyok, hogy szükség van a férfi-női szerepkörökre, egyszerűen a biológiai különbségek által. Nem küldhetjük a nőket a bányákba és nem kötelezhetjük őket nehéz fizikai munkára, ahogy a férfiakat sem kényszeríthetjük arra, hogy óvodákban dolgozzanak 50%-os nemi kvóták alapján. Egyszerűen az lenne a legnagyobb kitolás mind a nőkkel, mind a férfiakkal kapcsolatban, hogy minden szakmában, egyetemen, stb. fele-fele arányban kell megjelenniük a természetes különbözőségeiket figyelmen kivűl hagyva, pusztán ezért, mert valakik homályos ideológiák alapján így határoztak. Érdekes módon a bányákban, feldolgozóüzemekben még nem akarják alkalmazni a kvótát, mert azzal a nők (hogy pontosabbak legyünk genderfeministák) is rosszul járnának. Nekik csak a zsíros, jól fizető multicég vezetői állások, tudományos, művészeti pályák kellenek. Ez a téma egyre több indulatot vált az emberekből, Nyugaton a legtöbbet, Magyarországon egyelőre még kevesebbet, de kitudja meddig tart a viszonylagos nyugalmunk.

  A sors fintora, hogy pont a nyugati világban szerveznek tüntetéseket a genderfeministák, ott, ahol a legtöbb joggal rendelkeznek a nők, ellentétben a fejlődő országokkal, ahol valóban embertelen körülmények között kell élniük a nőknek. Ezek szerint a genderisták fellázadtak az ellen a rendszer ellen, ami lassan száz éve folyamatosan engedményeket tesz nekik és végsősoron a lázadást magát is tolerálja. Csak próbálják meg a Nők Menetét megrendezni Szaúd-Arábiában, majd kiváncsi vagyok, mit szólnak hozzá az ottani (valós) patriarchák. Ahogyan a Közel-Keleten, Afrikában, Ázsiában nem jó nőnek lenni, úgy Svédországban nem jó férfinak lenni, ha globálisan akarjuk nézni az összképet.

 Sajnos, mint tudjuk a világ más tájain - történetesen Indiában és Kínában - nemszelektív abortuszt hajtanak végre, évente több milliót, ezzel jelentősen befolyásolva a férfiak/nők arányát a társadalomban. Javaslom, hogy a nőjogi aktivisták közül minél többen nézzék meg a lentebb belinkelt filmet, és adjanak hálát a jó Istennek, hogy nem oda születtek, ahol ilyenek történnek. A témába vágó film az "Matrubhoomi: A Nation Without Woman", a videó egy gyors összegzése a filmnek, helyenként érdemes is megállítani, mert annyira hadar a narrátor.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy csak erős idegzetűeknek javaslom a megtekintését.