Újra írni kezdtem az évekkel ezelőtti munkahelyi nehezéségekről, hogy okuljatok belőle. Ez alkalommal is vázlatpontokba szedtem a problémáimat a kellemetlen esetektől kezdve az extrémekig bezárólag. Történtek cifra dolgok akkoriban is. Nevesíteni senkit sem fogok ezúttal sem, csak leírok néhány negatív munkahelyi tapasztalatot. 

 Konkrétan ürülékszag volt az ügyféltérben. Gyakorlatilag az egész munkahelyen büdös volt, a kifejezetten rosszul szellőző irodában és a laborban pedig egyenesen el lehetett szédülni. Az ügyféltérben is gyalázatos állapotok uralkodtak. Az orrfacsaró bűzre reagálva nem egy ügyfél beírt a panaszkönyvbe. Miért történhetett meg ez? Sajnálatos módon az üzletsor feletti légtér egyetlen közös használatú bűzlő csatornává alakult, ahonnan a plafonon elhelyezkedő fúvókákon keresztül változatos mérgeket szívhattunk magunkba; a kénesszag, ürülékbűz elegye hatolt le a tüdőnk mélyéig. Az üzletsor többek között mosodának, WC-nek, gyorsétteremnek is otthont adott, valószínűleg onnan érkeztek az említett gázok. Azt az ígéretet kaptuk, hogy a főnökasszony megoldja, jöttek is szakemberek egyes fúvókákat betömni, de valamiért utána is megmaradt a probléma. Biztos azon a kevés fúvókán is bejutott annyi undorító gáz, ami problémát okozhatott.

 Nagyon sok volt a munka az óriási forgalom miatt. Szinte egész nap a kasszáktól a bejáratig vagy azon túl kígyózott a sor, ebből kifolyólag az ügyfelek és a dolgozók egyaránt feszültek voltak. A munkahelyi problémák egy része a kimerítő tempóból származott. Előbb-utóbb szembe kellett néznem a helyzet súlyosságával: rövidtávon a stressz, hosszútávon a kiégés-szindróma fenyeget minket. Meggyőződésem, hogy Nem érdemes nehéz munkát vállalni, mert annyival nem fizetnek jobban, mint amennyivel nehezebb.

Kamerán nézett a főnök az EU-s jogszabály, a GDPR "eljöveteléig". Az akkori főnököm igazi felügyelőként figyelt, alkalmanként piszkált minket. Amikor felmentem az irodába, nem egy alkalommal láthattam, hogy a főnök a nézi az osztott képernyőn a dolgozókat, miközben papírmunkáinkat retaksálja, ellenőrzi tüzetesen. Még ha nem is szólt be minden nap nekünk, a dupla kontrollját elég orwellinek éreztem. Ment ez körülbelül egy éven keresztül, amíg meg nem érkezett az EU-s jogszabály, a GDPR. Onnantól kezdve a főnök meg se merte nyitni a kamerához tartozó szoftvert, állítólag arról is jegyzőkönyvet kell kitöltenie ugyanis. A pontos jogszabályi hátteret nem ismerem, de érezhetően jelentős változás állt be a főnök vezetési stílusában. Itt estünk át a ló túloldalára, mivel ezután egyre többen lustálkodtak a kollégák közül a nagy forgalom ellenére is. Pár hónap alatt az orwelli rendszertől eljutottunk az anarchiáig. 

Kicsinyes, irigy kollegák, akik szándékosan nem segítettek. Beszéljünk egy kicsit a kollegákról. Az egyik kollégám váltig állította, hogy én mennyire munkakerülő alak vagyok, ami nemes egyszerűséggel hazugság. Ingerültsége odáig fajult, hogy üvöltözött velem az állítólagos, átlag napi 3 óra munkavégzésem miatt. Én úgy még sose veszekedtem kollégával, amikor őt helyre raktam. Nem is beszéltünk egymással pár napig.

Nem egyszer fordult elő, hogy egyedül dolgoztam a kasszánál, miközben 10-20 ember állt a sorban egyre türelmetlenebb idegállapotban. Sajnos kb. 3-4 kiégett, lusta, léhűtő kollégát kellett azon a munkahelyen elviselnem nap, nap után, akik nem igazán siettek a segítségemre, persze tisztelet a kivételeknek. Volt olyan, hogy az ügyfél leteremtette a kollégáimat, hogy segítsen már nekem, haladjunk már!

Irigység is felütötte a fejét, mert azon évben kétszer utaztam repülővel külföldre a szabadságom alatt, hozzáteszem, hogy előtte évekig nem utaztam sehová messzire, nem számítok gazdagnak. Ha legközelebb nagyobb útra megyek, a facebookra sem fogom kiírni, nem kérek senkinek az irigységéből.

Antiszociális, idegbeteg volt egy kolléga. Az egyik kollégámat megkérdeztem, hogy jön-e a hétvégén dolgozni, amitől érthetetlen okból kifolyólag bepöccent és elkezdett beszólogatni. Azt felelte gúnyosan és undorral az arcán: "Ne aggódj, nem kell engem elviselned". A közelben állók meghökkenve néztek. Aki egy ilyen ártatlan kérdéstől dührohamot kap, annak tényleg pszichológusnál a helye, de lehet az is inkább tovább küldi a pszichiáternek.

Az évvégi, céges vacsorákon nagyon kellemetlen, fojtogató hangulat uralkodott. A kollégáim közül többen is kijelentették, hogy a főnök jelenlétében egy falat étel sem csúszik le a torkukon. Elsőre nem értettem, miért okoz ez problémát számukra. Rájöttem, hogy olyan sok feszültség éri őket a munkahelyen, ami miatt képtelenek ellazulni. Ha el is mosolyodtak párszor a közös összejövetelen, azok közül egy sem tűnt őszintének. Azt tapasztaltam, hogy abban a kollektívában olyan búvalbélelt emberek gyűltek össze, akik ki nem állhatták egymást. Értékelem a főnök erőfeszítéseit a közösség összekovácsolása érdekében, de sajnos a gyakorlatban ez nem úgy sült el, ahogy kellett volna. A túl negatív egyénekből nem lehet csapatot építeni.

Lekezelő bunkó módon viselkedett a főnök. Az egyik kollegámat nyíltan lehülyézte a főnököm, de nekem is mondott durvákat nem egy alkalommal, mint például: "Nem szoktál gondolkodni". Inkább kérek egy izmos seggbe rúgást, mint ilyen mondatokat. Sokszor éreztem azt, hogy dolgozhatok én akármennyit, ha nem nyalizok a főnöknek, nem viszem semmire. Felkészültem a munkahelyváltás B tervére.

A főnökasszony gyakorlatilag hercegnőnek képzelte magát, többször is hencegett az ékszereivel, a drága szőnyegével, a félmillió forint értéket meghaladó kanapéjával. Isten igazából nem érdekelt sohasem, hogy milyen tárgyakra szórja el a pénzét. Külön kiemelte, hogy talált az interneten egy honlapot, ahol személyre szabott ékszereket lehet csináltatni, illetve adott címre rendelni. Az én szememben ő nem lett több ezáltal, egyszerűen hidegen hagynak a státuszszimbólumai.

Elcseszték a nevetségesen alacsony hétvégi pótlékot is.  Kétszer hétvégéztem egy hónapban és lemaradt a második hétvége után járó szerény kb. 10 ezer forintos pótlék. Azt hittem, elszédülök. Aránytalanul nehezek voltak a hétvégi munkanapok az extra forgalom miatt, az kevéske pénz egyszerűen Jár nekem. Természetesen megkaptam a következő hónapban, de nagyon idegesítő élmény volt ez az elmaradás akkor is.

A főnök elküldött munkaruházati boltba, hogy számlára vegyek munkaruhát, de aztán gondolt egyet és mégsem fizette ki. Eszébe jutott ugyanis, hogy az adott év elején egyszer már vett nekem, és egy évben kétszer nem tudja elszámolni nekem. De ő küldött el! Ha nem kötelez rá, nem vettem volna. A pofátlanság csúcsa. Kiszórtam az árát az ablakon, ráadásul kényszerítésre. Ekkor éreztem, hogy a bizonyos pohár nemhogy betelt, de már egy fél pohárnyi mellé is folyt. Másfélszeresen betelt a pohár.

Miután felmondtam, nagy hangon magyarázta a főnök, hogy nem vesz fel senkit a helyemre, nincs szükség több emberre. Ez érezhetően kamu volt, a felmondási időm letelte után két héttel már láthattam az álláshirdetését. Szánalmas, átlátszó, gyenge erőfitogtatás volt az exfőnököm részéről.

+ Ráadás legenda: lehet, hogy van egy eltitkolt gyereke a főnökasszonynak. A szabadság kartonja egyszer a kezem ügyébe került, amin láthattam, hogy gyermek után járó szabadnapok száma: 2. Érdekes az összkép. A családi életéről gyanúsan hallgat, a méregdrága tárgyaival viszont henceg. El akarja terelni a figyelmet valamiről? Nem úgy alakult az élete, ahogyan szerette volna?