Novák Katalin személyében Magyarország első női köztársasági elnökét a mai napon választották meg, aki május 10.-én fog hivatalba lépni. Miért pont ő fogja viselni ezt a tisztséget az elkövetkező öt évben? Alkalmas a feladatra, vagy csak azért lépte meg ezt a Fidesz, hogy női szavazatokat gyűjtsön és elterelje a figyelmet a parlamentben található férfitöbbségről, hogy egy kicsit feministának mutassák magukat? 

 Egyre jobban össze vagyok zavarodva a nők jogaival és a feminizmussal kapcsolatban. Az alábbi vázlatpontokban fogom röviden összegezni azt, hogy egyes témákban miért egészen más a véleményem, mint amit az aktuális közgondolkodás próbál belesújkolni a társadalomba.

 Pakisztánban hamarabb volt női miniszterelnök, mint Magyarországon. A mai nap ugyan női köztársasági elnököt választottunk, de az is lehet, hogy egy napon Orbán Viktor utódja is nő lesz. A képen Benazír Bhutto látható.

A muzulmán nők jogai. Ha szóba kerülnek a muzulmán nők és jogaik, akkor nagyobb zavart érzek az erőben, mint korábban. Miközben Pakisztánban női államfőt választottak, addig a szaúdi nők zsákruhákban (csadorban) járnak. Egyes muzulmán országokban hamarabb kaptak választójogot a nők, mint Svájcban. Nagyon változó a közel-keleti nők helyzete, nem érdemes egy kalap alá venni Törökországot, Pakisztánt és Szaúd-Arábiát, pusztán azért, mert iszlám hitű országok.

Első női elnökről beszélünk, pedig régen is voltak női uralkodók. Elég az egyiptomi Kleopátrára, az osztrák Mária Teréziára vagy Katalin cárnéra gondolni, máris látjuk, hogy régen is voltak uralkodónők. A huszadik század végén és a huszonegyedik század elején viszont valóságos dömping volt a demokratikusan megválasztott miniszterelnöknőkből és elnöknőkből.

Azt állítják a feministák, hogy a hagyományos családmodell velejéig patriarchális és semmibe sem veszi a nőket. No, de kérdezem én, mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol az asszony a főnök és papucs a férfi? Ott ki nyom el kit? Hozzáteszem, ez a jelenség szerintem nem is olyan ritka. Mindenesetre általánosítani nem érdemes, olyan nő is van, aki el van nyomva és van, aki nem. Viszont, aki azt hiszi, hogy a családon belüli erőszak okozója csakis a férfi lehet, az nem látja a fától az erdőt. A nők, sőt a gyerekek is okozhatják a családon belüli feszültséget, persze ez mindig az adott szituációtól függ, hogy ki az áldozat és ki az agresszor.

Munkahelyi férfiuralom. Mi a helyzet azokkal a munkahelyekkel, ahol csak nők dolgoznak és rendszeresen szekálják, lelkileg terrorizálják egymást? Hol van a patriarchátus, ha egy szem férfi sem tartózkodik a munkahelyen? Miért hisszük azt, hogy az elnyomás minden formája a férfi-nő ellentétre vezethető vissza, miközben józan paraszti ésszel rájövünk, hogy ettől sokkal bonyolultabbak a problémák?

Régen a nők nem dolgoztak? Nem hiszem, hogy tényleg így lett volna. Eleve a házimunkát és a gyereknevelést is munkának kell venni, mert nem kevés energiát igényelnek, de ha az előbb említetteket nem sorolnánk ide, mást is csináltak a nők. Dolgoztak a mezőgazdaságban. Ne higgyük azt, hogy régen, amikor a lakosság döntő része agrármunkát végzett, akkor a nők nem segítettek volna benne. Bizonyos szempontból a női és férfimunkák között akkor is voltak hasonlóságok; az egész család munkája kellett az állattenyésztéshez, növénytermesztéshez és a többi ház körüli feladathoz.

Nemi kvóták. Most komolyan azt hiszik egyes magukat progresszívnak valló emberek, hogy ha 50-50%-os nemi kvótákat vezetnénk be szakmánként, az felszámolná a nemek közötti egyenlőtlenséget? Miközben alig találunk női informatikusokat, férfi óvodai dolgozókat, ellenben sok férfi fizikai munkás és tanárnő van, akkor pont az tenné igazságosabbá, egyenlőbbé a világot, ha nemi alapon, kvótákkal megerőszakoljuk az amúgy is sok nehézséggel küzdő munkaerőpiacot? Mindenki válasszon olyan munkát, ami neki testhezálló, ne mesterséges, ideologizált szabályok közé szorítsuk be a pályaválasztást.

 Húszezer éven át tartó patriarchátus. Ha létezett volna egy több, mint tízezer éven át tartó, a nőket szisztematikusan kizsákmányoló, világméretű patriarchális rezsim, akkor korábban miért nem lázadtak fel a nők? Miért nem mérgezték meg a feleségek a férjeiket tömegével? Valami csúsztatást érzek ezzel kapcsolatban, mivel nem hiszem, hogy bármelyik diktatúrát életben lehetne tartani ilyen hosszú időn át. Nem hiszem, hogy a férfiak és a nők bonyolult kapcsolatát az elnyomók és elnyomottak leegyszerűsítő kettősségével le lehetne írni. Az élet sosem volt egyszerű, nem minden fekete és fehér benne.