A mai alkalommal górcső alá veszem egyik gyerekkori kedvenc filmsorozatom legújabb epizódját, az Indiana Jones 4-et. Eredetileg majd belehaltam a kíváncsiságba, hogy vajon miképpen folytatódnak a rátermett régészprofesszor kalandjai, de sajnos egyhamar csalódás lett a vége, még akkor is ha némiképp elfogult vagyok a témával kapcsolatban...
Alapvetően nem lenne rossz ez a film, de egy olyan ősrajongónak, mint nekem, azért már vannak fenntartásai ezzel az epizóddal szemben. Én határozottan úgy emlékszem, hogy Harrison Ford kijelentette, hogy Nem kíván részt venni újabb Indiana Jones forgatásban, ehhez képest valahogy csak rábírták Spielbergék öregedő hősünket...gyakorlatilag az egész filmmel az a bajom, hogyha 10 évvel korábban készült volna, akkor 1: nem látnám megvénülni a gyerekkori példaképem (igen az volt, és ezt illúziórombolónak tartom!), 2: nem lennének benne azok a frankónak szánt, de gázra sikerült effektek, amik benne vannak a 2008-as alkotásban. Nah elég a rizsából, jöjjön a kritika.
Indiana Jones ugye megint pácban van a történet elején, ami igazából szokásává vált. Ez a jelenet még jó is nagyjából, csak nem értem ki ez a Max, és mit keres a filmben?! Annyit tudunk róla, hogy Indi nagy haverja volt, aztán eladta magát a szovjeteknek, mondván hogy ő jó kapitalista, oda megy ahol többet fizetnek... Az 51-es hangárban vagyunk, ahol hősünk kénytelen megkeresni egy mágikus tárgyat a komcsiknak, meg is találja, aztán ugye már nincs szükség a barátunkra...De Indi barátunk ebből a slamasztikából is kivágja magát, ahogy tőle megszoktuk (a küzdelem során pár képkockányi időre megpillanthatjuk a frigyládát). Kicsivel később egy rakétás szán segítségével megmenekül a forrófejű vörösöktől és egy atombomba-tesztelő területre téved. Hát igen ez lenne az első pont ahol már problémáim akadtak... az még hagyján, hogy Indiana Jones az első részben túléli a beomló barlangot és a bennszülötteket, a második részben átvészeli a repülő lezuhanását, a harmadik részben pedig a süllyedő hajóról is épp bőrrel távozik, de amikor a negyedikben kibír egy atomrobbanást is, az azért már gáz... ráadásul egy hűtőgépben. A film közepével nagy gondjaim nincsenek, szóval ezt a bekezdést inkább a karaktereknek szentelném. Feltűnik ugye a történet elején Irina Spalko ezredes, aki szerintem egy egész jó karakter. Cate Blanchett zord vonásaival nagyon jól eljátssza a főgonoszt, emellett megtudunk róla háttér információkat is (3x kapott Lenin-rendet, kelet-Ukrajnából származik), ez által az ő figurája jól kidolgozottá válik. Bevallom, nekem az tetszik ebben az epizódban, hogy ezúttal a szovjetek lettek a negatív szereplők, mivel a náci gyilkolós filmeket elmondhatatlanul unom... a komcsik is nagy gazemberek voltak, róluk se szabad megfeledkezni. A másik említésre méltó karakterünk Mutt, akiről kiderül, hogy Indiana Jones fia. Nem tudom srácok, de szerintem ez a csavar valahogy nem volt olyan egyedi, mivel sok filmben elsütötték már. Nem mondom, hogy rossz karakter lenne, de olyan sok szerepe még sem volt az események láncolatában.
Most ugorjunk egy nagyot az időben, és eljutunk a dzsungeles üldözős jelenetig, amivel már gondjaim akadtak. Szerintem ősrajongóként nem jó látni, amikor egy filmsorozat elkezdi saját magát koppintani... az első részben is ugyanez a felállás volt, hogy kocsival üldözik hőseinket, mert náluk van valami, ami a gonoszuknak nincs, a pálmafás környezet megint befigyel (ott oázis, itt dzsungel, de mégis sok a hasonlóság), pár tucatellenség szovjet katona nekimegy a fának, kiesik útközben. Valahogy itt éreztem azt, hogy a speckó effektek igazán nem voltak szükségesek. Én gyerekkoromban is tudtam élvezni a korábbi részeket mindenféle speciális látványelem nélkül, szóval ezek inkább bökték a szememet, mint elámítottak volna. De térjünk is tovább a következő jelenetre... Hát igen, a film tetőpontjával is van egy kis bajom. A rendező próbált valami újat bevinni a szériába, ezért előkapták a földönkívülieket, ami önmagában még nem is lenne gond, de így az első három rész után már nagyon nem illik bele a képbe. Az eddigi részekben mindig valami misztikus dolog körül forgott a történet; a bibliai frigyláda, a sankara-kövek, a szent grál, és valójában pont az volt az érdekes, hogy nem tudjuk, hogy ki készítette ezeket az ereklyéket, csak annyit tudtunk, hogy mágikus erejük van. De most bejön a képbe ez a kristálykoponya (ami alapötletnek jó lett volna), már tudjuk, hogy a dimenzióutazó lényektől származik. Szóval kicsit lelövi a poént, de inkább az zavar, hogy sci-fi elemeket akartak bevinni ebbe az epizódba, ami annyira talán mégse passzolt ide...
Összességében egész nézhető mozit kaptunk, de az ősrajongók biztosan csalódottak lesznek, a film bizonyos elemei miatt. Azért tegyük hozzá, hogy a south parkos kritika is jogos a maga részéről, mert valljuk be, hogy Spielberg mindössze a bevételek növeléséért forgatott újabb epizódot...
