Az előző rész tartalmából
Dzsangó Perox, a suli menőcsávója épp alapozni ment az egyik diszkópatkány haverjával még a buli előtt. Az alapozás során keményebb cuccok is előkerültek. A srácok a szerek hatása alatt közlekedési balesetet szenvedtek, majd Dzsangó átkerült egy ismeretlen dimenzióba, ahol élőhalottakkal és más leírhatatlan szörnyetegekkel van körülvéve. A harcok során főhősünk fegyvereket és egy páncélt is szerzett, de ez ki tudja meddig lesz elég a pokoli fenevadak ellen...
Dzsangó kalandjai 2. rész
Dzsangót egy óriási csontváz hadsereg támadta meg. Minden irányból jönnek és kifogyott a shotgun lőszere is. Ha nem talál ki valamit nagyon gyorsan, akkor felfalják a csonttá soványodott temető cimborák. Dzsangó Perox érzekei felfokozottan működtek, és tudja, hogy minden szalmaszálban meg kell kapaszkodnia, ha szeretné megélni a másnapot. Amikor shotgun-jával szétlőtte az egyik csontszörnyet, véletlenül szétrombolta a mellette fekvő sírhelyet is. Amint összeomlott ez a síremlék, észrevette a harcos, hogy a falába be van építve valami. Nyomban közelebb ment, majd hamarosan rájött, hogy ez egy újabb fegyver, amelyet bevethet a harcban. Ez a gépfegyver történetesen egy MiniGun, és nagy szerencsére volt benne elég lőszer, hogy egyből tüzeljen vele. Elkezdte őrült módjára kaszabolni az ördögi lényeket. Ahogy célra tartott és tüzelt, másodpercek alatt szörnyek tucatjai pusztultak el. Miközben haladt előre a megtisztított területen, újabb lőszerkészletekbe botlott. Gyorsan betöltötte a MiniGunba és kíméletlenül szétlőtte az összes csontvázat egytől-egyig. Mivel a szörnyek sebesen hömpölyögtek egymás után, így eltartott egy ideig a mészárlás. A kimerítő ütközet után a magányos kalandor fellélegezhetett. Ez meleg helyzet volt. Ha nem találja meg a fegyvert, akkor már a csontváz szörnyek falatoznának belőle. De az útját folytatnia kell, ha véget szeretne vetni ennek a rémálomnak. Amikor a temető keleti végéhez ért, váratlanul megjelent egy égő pentagramma.
Ahogy közeledett hozzá Dzsangó, furcsamód nem érezte, hogy égetné őt a tűz lángja. Pár perc gondolkodás után rálépett a tüzes ötágú csillagra. Meglepő módon nem tapasztalt semmit. Csak annyit tett, hogy beleállt a lángok közepére és ez a jel egy szempillantás alatt eltűnt, mintha sose létezett volna. Furcsállta ezt a jelenséget, de ennek ellenére folytatta utazását a sírontúli világban. A temető melletti erdőbe ért, ahol még sötétebb volt, mint az eddigi terepen. Ez a vidék teljesen élettelennek látszott; csak a varjak károgását lehetett hallani. Nemsokára talált itt egy újabb páncélt. És most is úgy érezte, hogy bizony szüksége is lesz rá. Az erdőre telepedő sűrű köd és a telihold látványa rémisztő hangulatot kölcsönzött a vidéknek. Lepihent egy percre, mert elfáradt a kimerítő vándorlásban és a véget nem érő gyilkolásban. Elgondolkodott azon, hogy vajon mivel érdemelhette ki, hogy erre a pokoli helyre száműzzék őt halála után. Vajon elnyerheti a feloldozást? Hogyan kell vezekelnie bűneiért? A rövid elmélkedésnek egy kaszás démon árnyéka vetett véget.
A szörnyeteg gigantikus méretéből ítélve itt újra a MiniGunra lesz szükség. Villámgyorsan előkapta halálos fegyverét és tüzelt. Az irtózat megindult a srác felé, de már nem juthatott el élve hozzá; a rémséges monstrum élettelenül a földre rogyott. Az első kaszás megjelenését követte a második, a harmadik majd nemsokára már egy tucatnyi hatalmas, kaszával hadonászó, csuklyás borzadály támadt rá hősünkre. Szerencsére a gépfegyver képes rakéták kilövésére is. Dzsangó ezekkel a rakétákkal három démont is le tudott szedni. Amikor felvette a szörnyek világoszöld ködszerű "lelkét", akkor valami meglepő történt; a látása egy pillanatra elhomályosult, és mindent vörösben látott... és hihetetlenül erősnek érezte magát... ugyanakkor sebezhetetlennek is.... amikor egy újabb lelket vett fel, akkor valami hihetetlen csoda történt...
Dzsangó Perox pokoli démonná alakult át!! Puszta gondolatával tűzgolyókat lőtt ki, felgyorsult és nem érzett fájdalmat. Megállíthatatlanul a kaszások felé tartott; minden egyes ütése után párosával hullottak a hatalmas szörnyek. A démonná vált Dzsangó úgy érezte, hogy minden ütésével rászabadítja a világra a mérhetetlen rombolási vágyát. Ahányszor elpusztított egy kaszás szörnyet, mindig elégtételt érzett. A rettenetesnek ítélt szörnyek roppant gyorsan vesztették el sírontúli életüket. A rövid átalakulás végére az összes kaszás élőhalott alulról szagolta a pokol kénköves ibolyáit. Dzsangó rövidesen visszaalakult emberi formájába. De már nem érezte, hogy ugyanaz az ember lenne, mint előtte. Elborzadt, amikor arra gondolt, hogy mit tett az előbb. Vajon ő is olyan ördögi lénnyé alakult, mint akik ellen harcol? Akkor miben jobb náluk? Lehet, hogy ezek a sátáni lények is valaha emberek voltak. De nem ért rá filozofálni. Neki élve ki kell jutnia ebből az istentelen lélekvesztőből, és haza kell térnie a saját életébe. Folytatta útját a temető széli erdőben. Egy terjedelmes ligethez ért, ahol két kriptát pillantott meg. Úgy döntött, hogy először a jobbszélsőbe látogat el. Útközben megint felbukkantak az élőholtak. Ezúttal nem jelentettek problémát; a shotgun és a különleges penge segítségével pillanatok alatt húscafattá váltak a sírgyalázók. Mivel Dzsangó felvette az utánuk maradó világoszöld lelkeket, így begyógyultak sebei a gyilkolászás után. Miután véget ért a harc, észrevette, hogy valami megcsillant a közeli bokorban. Amikor odament, látta, hogy egy aranykehely található az ágak között. Felvette az értékesnek látszó tárgyat, hátha jó lesz valamire. Nemsokára a kriptához ért. A magányos kalandor nem értette ezt a világot, amibe belecsöppent; először az agresszív zombik támadták meg, aztán láthatta, ahogyan zöld entitásokká alakulnak ezek az ördögfajzatok, majd rálépett egy égő pentagrammára, aminek nem tudja, hogy mi a haszna. Átalakult egy erőszakos ördögi démonná... a főhős úgy érezte, meg kell néznie, mi van abban a romos épületben. A sötét teremben egy csuklyás csontvázat pillantott meg, fekete szárnyakkal. Gyorsan előkapta a fegyverét, mert már érezte a veszélyt. Azonban megmagyarázhatatlan módon a csonttá soványodott lény nem támadt. Elővette a sípcsont fuvoláját, és egy kellemes dallamot játszott rajta. Nem tudni, hogy ki ez a lény és mit akart, de pillanatnyilag nem volt fenyegető a jelenléte. Amikor befejezte földöntúli zenéjét, a furcsa élőlény rámutatott a Dzsangó zsebére. Pont arra, amelyikben az aranykelyhet tartotta. Valamiért nagy szüksége volt arra a tárgyra. Dzsangó Perox úgy döntött, odaadja neki, mert más hasznát egyelőre nem látta. A zenélő hulla megkapta az arany kincset. Viszonzásul egy marék pénzérmével fizetett a hősünknek. Abszolút nem értette, hogy egy ilyen elátkozott helyen mégis hol lehet pénzzel kereskedni, de mindenesetre elfogadta a furcsa ajándékot. Nem sokkal ezután az élőhalott művész sötét köddé változott és eltűnt.
Rövidesen átment a másik kriptába. Valamiért rossz előérzete volt ezzel a hellyel kapcsolatban. Az előző helyszín is ijesztő volt, de ez egyenesen hátborzongató. Amint belépett meg kellett gyújtania egy fáklyát, hogy ne bukjon orra a nagy sötétben. A fáklya fénye egy trófeát világított meg. A kosfej egy súlyos kőkereszten pihent. Ahogy közelebb lépett a főhős, észrevette, hogy egy ötágú csillag van belefaragva a koponyába. Kíváncsiságból hozzáért a sátán jeléhez, és ekkor hirtelen elsötétült minden. Egy rideg kamrában találta magát. Szerencsére ez csak egy álomkép volt; a teste valószínűleg még ott van a kriptában, de a lelke valahogy belekerült egy álomszerű látomásba.
A látomás homályos volt, de erősen érezni lehetett a gonosz közelségét, ami ezekből a képekből áradt. Dzsangó látott maga előtt egy óriási termet, ami tele volt furcsa élőlényekkel. Pikkelyeik és karmaik voltak és valami rémisztő, leírhatatlan hangon kommunikáltak egymással. Pár pillanat múlva világító szemeikkel a főhős felé fordultak. Mintha észrevették volna őt. Nemsokára fénnyel telt meg a sötét szoba. Pillanatok alatt felfedezte, hogy honnan származik a fény. És az a kép, amit ekkor látott, az mindörökre beleégett a retinájába. Dzsangó megpillantotta magát a Sátánt! Az iszonyatos, embertestű és hüllőfejű lény rövidesen megszólalt: Mors omnia solvit - mondta mély, ördögi hangján. Nem értette ezt a mondatot, mert rohadtul unta a latin órákat a suliban, és sosem figyelt oda. Pillanatokkal később újabb fura élőlények jelentek meg; egy kígyó és sok pókszerű ördögfajzat bújt elő a sátáni lény mögül. Nem sokkal ezután kivillantak sziszegő kígyó hatalmas méregfogai. Miközben tekergőzve haladt, mérgező nyál csöpögött a szájából. A fekete pókok és az ijesztő kígyó egyre közelebb jutottak a főhőshöz. Támadó testhelyzetet vettek fel és már ugrani készültek, amikor hirtelen...
...véget ért a látomás. Dzsangó Perox hátraesett, így már nem érintette meg a sátáni szimbólumot. De lehet jobb is, hogy vége az illúziónak. Ki tudja mit tettek volna vele azok az irtózatok? Kiverte a hideg veríték. Elhitte, hogy létezhet pokol és kárhozat, de azt nem hitte volna, hogy pont neki kell ezekkel szembesülnie. A látomás után tudatosult benne, hogy a kaland neheze csak most jön. Érezte, hogy harcolnia kell ezekkel az ördögi teremtményekkel, ha véget akar vetni egyszer és mindenkorra ennek az elmebeteg rémálomnak. Amikor menni szándékozott, hirtelen megmozdult a trófea és az azt tartó kereszt. Amint elmozdult a szobor, szabaddá vált az alatta elhelyezkedő alagút. Egy lépcső vezetett le az ismeretlenbe. A kalandor fogta a fáklyáját és elindult a sötét alagútba. Egy titkos kamrába érkezett, ahol a rémségek már vártak rá. Három csuklyás, fekete szárnyú démon bújt elő a sötétből és elkezdtek ördögi szavakat mormolni. Mindezt latinul tették, így megint nem értett belőle semmit. Egy szempillantás alatt több tucat zombi és kaszás démon jelent meg, amelyek már szomjaztak a Dzsangó vérére.
A jó taktikai érzékkel megáldott kalandor gyorsan előkapta a rakétavetőt és belelőtt a szörnytömegbe. Sok fenevadat pusztított el ezzel a csapással, de amikor már közelebb értek a kaszások, akkor át kellett váltania Minigun módba a gépfegyverét. Mivel több irányból is támadtak a nyavalyások, ezért állandóan mozgásban volt; belelőtt a tömegbe, aztán tovább állt. Megint lelőtt párat, majd felvette a lelküket, hogy gyógyuljon. A sok vérontás során végül eljutott a három démonhoz. Vigyázni kellett velük, mert roppant erős tűzgolyókat varázsoltak, melyek könnyen megsebezhették a harcosunkat. Amikor már csak egy démon maradt hátra, elő kellett vennie halálos pengéjét, mert elfogyott a lőszere. Közvetlen közelről ontotta ki a szörnyszülött életét. Nem érzett sem sajnálatot, sem szánalmat iránta. Nehéz küzdelem árán, de az elszánt harcos az utolsó bestiát is a pokol legmélyebb bugyraiba küldte. Mintegy csatái jutalmaként, megjelent egy fényes térkapu. Először elvakította a harcost az erős fénye. Érezte, hogy kalandjai nemsokára véget érnek, és ehhez át kell mennie ezen a portálon, nekivágva az ismeretlennek. Belépett a titokzatos térkapuba és egy érdekes dolgot tapasztalt meg:
Egy angyali hang felajánlott számára két varázskártyát. Az egyikre az volt írva, hogy "Sebezhetetlenség", a másikra meg az, hogy "Vadászat". Miután Dzsangó elfogadta ezt a két tárgyat, magába szippantotta a portál mágikus ereje...
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK... ITT
