Sokat gondolkodtam rajta, hogy a szexuális szabadság az valóban egy társadalmi vívmány-e, vagy csak az emberi züllöttség egyik formája (aki látott már bizarr pornót, az érti mire gondolok). Jó-e az, hogy mindenki ész nélkül kamatyol mindenkivel, a rekord mennyiségű abortusz, a nemi betegségek elég gyakoriak lettek. Ha nincsenek szabályok, akkor az emberek könnyen elveszítik a tartásukat és lezüllenek. De vajon igazságos-e az, amikor a vallás vagy az állam szól bele a nemi életünkbe törvények által (pornográfia, prostitúció tiltása, szexuális kisebbségek üldözése)? Van értelme annak, hogy a hatalmon lévők szabják meg a tömegek nemi és szerelmi életét? Vajon hol húzódik a határ a féktelenség és a merevség között?
Az utóbbi időben nagy divat lett a Jobbik közeli személyek nemi életén csámcsogni :). Müller Nikolett a pornóiparban és a Magyar Gárdában egyaránt otthonosan mozog.
Nehéz megmondani, hogy mi a normális, ha a szexualitásról van szó. Egyénenként és társadalmanként ez nagyon nagy eltéréseket mutat ugyanis. Az európai és ázsiai szokások fényévekre áll egymástól, Afrikában még a női körülmetélés se számít durvának,a kecskebaszó népekről meg ne is beszéljünk inkább. Attól függően, hogy ki milyen társaságban szocializálódik, másfajta szexuális viselkedést tart normálisnak és másmilyet utasít el. A szexuális szabadságra én azt mondom, hogy ez nem is jó, nem is rossz, hanem egyszerűen a mai nyugati életfelfogásunknak és a korszellemünknek része. Semlegesen szólva; ma ez van, ebben a korban élünk. Régen a megkötések egész sora volt jellemző a nemi életre (vallási előírások formájában), beszélni alig lehetett a témáról, a buzikat szíves örömest kivégezték. Ma meg átestünk a ló túloldalára, ha 16 évesen még szűz valaki azt kicsúfolják, ha nem hencegsz a buliban felszedett csajokkal, akkor egy prűd barom vagy, a szexuális kisebbségek évente egyszer befoglalják az egész Andrássy utat és már a heteró szexuális többségnek kell elnézést kérnie, amiért régimódi.
Szerintem az embereknek nagyon széles skálán ingadozik a nemi élete, és ez valószínűleg régen is így lehetett, amikor még nem volt szabad nyíltan erről a témáról beszélni. Nem is nagyon kell ezt megérteni, hogy miért, így van és kész. Egyszerre léteznek a nagyon hiperszexuálisak (ők már sok esetben befutottak a pornóiparban, három pöccsel a testnyílásaikban), az átlagosak, és vannak az aszexuálisak, minimális nemi érdeklődéssel. Elsőre meglepőnek tűnik, hogy a mai, szexuálisan túlfűtött világunkban még vannak olyan emberek, akik a 20. életévük után is szüzek maradnak. De mégis léteznek. A hiperszexuális, nem pornós egyének is tudnak alkotni, akik minden vad dolgot ki akarnak próbálni. Nálunk volt gimnáziumban egy csaj, aki negyedik gimi első felében kijelentette, hogy ő már kiégett szexuálisan :D. Azt, hogy hány évesen kezdett bele, és hogy mi mindent tapasztalt meg, mire eljutott eddig a kijelentésig, azt hiszem, jobb is, hogy nem tudom :). Eleve az is egy érdekes kérdés, hogy a szüzességet hány évesen célszerű elveszíteni. Embere válogatja, és vérmérséklettől is függ, ki hány évesen nyit a másik nem felé. A pszichológusok a legtöbb országban úgy gondolják, hogy a filmekben előforduló erotikus tartalmat 18 éves korhatárhoz kötik, lehetséges, hogy a legtöbben akkor érnek meg rá lelkileg megfelelő mértékben.
Én azon gondolkodtam el, hogy miért van az, hogy az emberek nagy része a szexuális szabadság alatt csak a kicsapongó, hiperszexuális életmódot érti, míg ha valaki a monogámiát vagy az aszexuális utat választja, arra pedig azt mondják, hogy nagyon merev, eljárt felette az idő. Szerintem úgy van értelme, hogy ha a hiperszexuális és az aszexuális életvitel egyaránt választható. Továbbá elítélem azt is, hogy sokfelé gimiben kicsúfolják azt, aki 16 évesen még szűz... (ha így haladunk már az általános iskola 8. osztályt is gáz lesz nemi élet nélkül elkezdeni). Minek őket kicsúfolni? A magánügyük. A hiperszexuálisokhoz egy dolgot még hozzáfűznék. Nagyon bírom azokat az embereket, akik Csak saját Maguknak engedik meg a megcsalást, a másikra pedig mindig féltékenyek. Azt állítják, hogy a megcsalás természetes dolog, de aztán a másiknak mégse engedik meg ugyanazt, mivel a lényeg a birtoklási vágy, hogy ők (általában férfiak) minél több csajt megszerezzenek maguknak. Aztán a másik oldalon sok kicsapongó nő is van, csak ők nem hencegnek vele annyit. Ha egy csávó egy héten megdug három csajt az azt jelenti, hogy három csaj volt azon a héten, aki belement a rövidtávú kapcsolatba :). Természetesen a felszínen úgy gondolják az emberek, hogy nem szabad ugyanazt egy férfinak meg egy nőnek, de a gyakorlat mást mutat. Akinek sok rövidtávú kapcsolata volt, az általában nehezen köteleződik el egy adott partnerhez, a családalapítást meg sokszor nagy ívben lesz@rják, ezért én személy szerint nem támogatom a promiszkuitást (bár attól függetlenül még elég gyakori széles-e világban). Hosszútávon célszerű családban gondolkodni.
Lényeg a lényeg, nehéz megmondani, hogy mi a normális a nemi életben, de biztos vagyok benne, hogy a hasonló szexualitású emberek úgyis megtalálják egymást. Viszont most elkanyarodnék ettől a gondolattól. Nagyon sokféle módon viselkednek az emberek és nem gondolom azt, hogy nekem mindent tolerálnom kéne. Például ha bunkó valaki azt nem. A továbbiakban két olyan műalkotásról fogok írni, amik úgy ábrázolják a szexualitást, ahogy az engem nagyon idegesít. Az egyik egy könyv lenne, a Hamis Gyönyör Szalai Vivientől, a másik pedig egy dokumentumfilm, a Pierre Woodman sztori.
Hamis Gyönyör. Mint tudjuk ez egy szenzációhajhász alkotás, ami a luxusprostitúcióról szól, a top listákat uralta hónapokon keresztül. Én ennek ellenére utálom. Szerintem rohadt gyűlöletkeltő ez a könyv. Oldalakon át azt írja, hogy a férfiak milyen perverz, szadista bunkók (ilyen munkakörben mégis mire számított a hölgyemény? Eleve az olyanok keresik fel, akiknek vadabbak a vágyaik..) és a nők meg mind pénzéhes kurv@k (de tényleg írja is benne, hogy szerinte minden nő prosti). Nem értem, hogy a nagy nővédő feministák miért nem kritizálják a Hamis gyönyört, bezzeg, amikor Putyin idelátogatott Magyarországra az ukrán Femen aktivisták nekiálltak meztelenül tüntetni. Míg a rasszista vagy nemzeti kijelentéseket lehet cenzúrázni és lehurrogni, addig az ilyen megnyilvánulások el vannak nézve. Egy-egy népet vagy kisebbséget nem szabad kritizálni, de egy egész nemet (férfit vagy nőt) azt már igen. Igazából én csak a szenzáció hajhászatot érzem ebben a könyvben, tudjuk jól, hogy régen is voltak luxus ágyasok, szóval logikus módon ma is létezik az iparágban. De ha mindenki tudja ezt, akkor minek könyvet írni belőle? :) És miért ennyit? :).
A Pierre Woodman sztori. Az HBO által készített dokumentumfilm Pierre Woodman életéről. A csávónak óriási a pofája és még tenyérbemászó is. Most ha valakinek pornózni támadt kedve, hát menjen, de az, hogy ez a nagyképű csávó leszólít a plázában vad idegen csajokat, hogy csatlakozzanak a castingjaihoz, nekem már pofátlanság. Feltéve, ha tényleg ismeretleneket szólít le és nemcsak a film előtt beszélik meg előre, hogy mit kell mondania a leányzónak.
Egyik volt évfolyamtársam mesélte az egyetemen, hogy személyesen ismer egy pornóscsajt, mert anno egy gimnáziumba jártak Hatvanban. Már a gimije után történt az eset, hogy a leány beállt a pornóiparba, mert elment Pierre Woodman egyik castingjára. Helyi szinten nagy durranás volt a esemény, mivel sokak számára szokatlan az az érzés, amikor az ismerősi körödben van egy pornószínész, aki emellé még a jó gusztustalan és vad dolgokat is bevállalja a kamera előtt. Arrafelé a szenzáció akkora volt, hogy az egyik srác még feliratot is készített a casting videóhoz, hogy tudják miket dumál a csaj az akció előtt Woodmannel (valószínűleg nem a hegeli dialektikáról társalogtak :)). Azt mondta a srác, hogy nem igazán finomkodtak a csajjal a castingon...
További látókör szélesítő cikkek:
Hamis Gyönyör részletes kritika: ITT
Igazi merev, középkori szexualitás: ITT
