Volt szerencsém megtekinteni a 2018-as megjelenésű Az apáca című horrort (angolul The Nun), amely elég vegyes fogadtatásra talált a kritikusok és a mozirajongók körében egyaránt. Én magam részéről is kicsit többet vártam Az apácától; bár a hangulat megteremtése sikeres volt, a kiszámítható fordulatok (sőt mi több, megjósolható jump-scarek), gyenge karakterkidolgozások, helyenként erőltetett cselekményszálak kitudtak zökkenteni az élményből. A stáb váltig állítja, hogy valóban kísértetjárta helyszínen forgattak Romániában, de én ezt csak marketingfogásnak tekintem, már alkalmazták párszor ezt a cselt más horrorsztorinál is, nem dőlök be neki egykönnyen. Azt hittem, hogy bombasiker lesz a gonoszra sminkelt apáca történetéből, aki akár Marylin Manson eddig eltitkolt nővére is lehetne, de ehelyett sok szempontból középszerű lett Az apáca, amitől azt vártam, hogy tovább színesítse a Démonok közt (The Conjuring) univerzumot. A számokat nézve, bőségesen visszahozta a befektetett pénzt és energiát; a 22 millió dolláros költségvetést 366 milliós bevétel követte, de szerintem még többet ki lehetett volna hozni a történetből.
Az apáca főgonosza, Valak véleményem szerint kiválóra sikerült, mivel egy óriási ellentmondás feszül benne. Az apácai hivatás ártatlansága, jámborsága, amely a kísérteties démoni megszállottság után önmaga torz ellenpólusává válik, és az ősi bűnök földi helytartója lesz, kinek ördögi kompániája is felbukkan majd a történet során. Ugyan ki gondolná egy apácáról, hogy tud ártalmas is lenni? James Wan megmutatta, ez a démoni nő a pokol összes lényét ráuszítaná a gyanútlan emberiségre, hogyha nem akadályozzák meg őt a gyalázatos tervében.
A stáb elég sokszínű, van itt mexikói származású (Demián Bichir), belga (Jonas Bloquet) színész is, a főszereplő, Taissa Farmiga amerikai, de szülei Ukrajnából származnak, így ő sem többgenerációs amerikai. Taissa Farmigáról nem árt tudni, hogy ő a Démonok közt-ből megismert Vera Farmigának a huszonegy (!) évvel fiatalabb kishúga. A késői lánytestvér is horrorszerepei által vált ismertté; felbukkant az American Horror Story számos évadában, valamint a 2015-ös horrorkomédiában, a The Final Girls-ben is, mindezt úgy, hogy bevallottan babonás, és utálja a horror műfajt.
Lényegét tekintve Az apáca egy ördögűzős történet. Vannak benne többnyire testetlen démoni erők, melyek embereket megszállva öltenek fizikai formát, vannak benne az egyház szolgálatában tevékenykedő jófiúk, és persze démon/ördög/boszorkány űző szertartás Jézusra hivatkozva. Nemcsak az Ördögűző (Exorcist) sorozat filmjei tartalmaznak ilyen alapfelállást, hanem sok más horror vagy misztikus témájú alkotás is. Alapvetően szeretem ezeket a sztorikat, de itt azt érzem, hogy nem használták ki eléggé a lehetőségeket, hogy kiemelkedőt hozzanak létre. Túl sok jelenet ment el a jump scarekre, ugyanakkor klisék is kerültek a történetbe; látszik a házon, hogy gonosz, de azért bemegyünk, érezzük, hogy nagy a baj, de nem teszünk ellene eleget stb. Egyszóval lehetett volna sokkal jobb is.
Hozzáteszem, hogyha ez a film húsz évvel ezelőtt jelent volna meg, a legparásabb horrorfilmek közé sorolták volna, de a 2010-es évekre úgy felment a nézők ingerküszöbe, hogy már csak a közepes jelzővel illetik a fanok, illetve csak sárga kört, 16 éves kortól megtekinthető besorolást kapott, nem vörös karikás 18-asat. Értékelésem: mindent egybevetve 6 pont a 10-ből.
