Régóta tervezgetem, hogy a demokráciáról szóló posztom folytatásaként és kiegészítéseként újra a szabadságjogokról fogok írni, ezúttal kicsit más formában. Csak magában a szólásszabadság témájának boncolgatása felvett ezernyi kérdést, rengeteg vitát mind az elméleti elgondolással, mind a gyakorlati alkalmazással kapcsolatban. A gyűlöletbeszédet és a becsületsértést minden országban tiltják, de mi számít pontosan annak? Kell-e alkalmazni cenzúrát a társadalmi béke érdekében? Azt érzékelem, hogy két véglet létezik ezúttal is; vagy a szólásszabadság vadhajtásaival kell számolnunk, vagy a cenzúra önkényével. Támogassuk teljes mértékben a véleménynyilvánítás minden formáját, vagy húzzunk meg egy határt a káros és az elfogadható kritika között?

Nyilvánvaló, hogy borzalmas dolog önkényuralmi rendszerekben élni és a vezetők összes baklövését, korrupciós ügyét szótlanul tűrni, de sajnos azt tapasztalom, hogy a szólásszabadság térnyerésével a gyűlöletbeszéd mennyisége sokkal jobban megnőtt, mint a hasznos, építő jellegű hozzászólásoké, ez különösen igaz az internetes felületekre. A politikai-, vallási-, etnikai és más csoportok egymás elleni uszítása sokkal könnyebb lett, mint a liberalizmus előtti időkben. Nem is meglepő, mivel gyűlölködni, a másikat anyázni sokkal könnyebb, mint higgadtan érvelni. Nincs is egyszerűbb annál, hogy fáradtan hazaérünk a munkából, tele feszültséggel, és teljesen anonim módon kiordibáljuk magunkat a kommentszekcióban. Ha nagy tömegben csinálják ezt az emberek, akkor vajon rontják ezzel a netes kultúrát és a közmorált? Rontják a légkört az biztos, de akkor dönteni kell, hogy a vélemény kimondása-e a fontosabb, vagy a verbális támadások hiányában megmaradó nyugalom?

Sajnos elbizonytalanodtam a szólásszabadság teljes mértékű támogatásával kapcsolatban. Emlékszem, amikor évekkel ezelőtt jártam Puzsér Róbert és Gödri Bulcsú közösen megrendezett összejöveteleire, ahol kezdetben a szólás- és véleményszabadság maximális védelme mellett szálltak síkra, aztán több alkalommal később - és pár nyilvános veszekedés után - már a nyílt előadás elején Gödri Bulcsú bejelentette, hogy kéretik közbeszólásokkal nem megzavarni az ő mondandójukat. Biztosan rájöttek, hogy a nagyon különböző gondolatok nem férhetnek meg egy közegben, illetve ami még fontosabb, az eltérő vélemények a legritkább esetben közelednek egymáshoz, mivel az emberek nagy része nem hajlandó változtatni az álláspontján, csak mondja és mondja a magáét. Természetesen a Puzsér Róbert által teremtett szélsőközép mozgalomnak megvan a maga létjogosultsága a mai kor Magyarországában, de a szólásszabadság megfelelő értelmezésével nekik is meg kell küzdeniük. Puzsér érdemeihez sorolom viszont, hogy a kuruc.info facebook-os rajongói csoportjának felfüggesztése idején felemelte szavát a Facebook rossz bánásmódja miatt, mivel a szélsőséges nacionalistáknak is biztosítani kell a szólásszabadságot a kemény kritikus szerint. Akkor még kiállt azért, hogy mindenki elmondja a gondolatait, de amikor az ő előadását zavarják, már egészen más a helyzet.

Kérdés, a kuruc.info-ra visszakanyarodva, hogy mikor csap át gyűlöletbeszédbe az igazság kimondása. Egyáltalán mi számít gyűlöletbeszédnek? Ebből a szempontból nagyon nem mindegy, hogy csak egyszerű bevándorlásellenességről van szó, vagy közösség elleni izgatásról vagy rágalmazásról. Ezzel összefüggésben kijelenthetjük, hogy a politikai újságírás a szélsőséges véleménynyilvánítás fellegvára lett. Az internetes hírportálokat olvasva nem nehéz teljesen elfogult, egysíkú és radikális hangvételű cikkeket találni. Lehetne itt beszélni az előbb említett kuruc.info, vagy a 888.hu, Népszava, 444.hu portálokról, sokszor azt tapasztalom, hogy a másképpen gondolkodók lejáratásában, a saját ideológiájuk ellentmondást nem tűrő hangoztatásában megegyeznek ezek az internetes hírportálok.  Lehet, hogy nevetségesnek hangzik, de bennem nagyon komoly ellenérzéseket váltott ki, amikor megtudtam, hogy a 444.hu ellenzéki hírportálnál előmoderációt alkalmaznak a kommentelésnél. Egy - magát demokratának valló – ellenzéki csoportban hogy vetődhet fel az előmoderáció? Néhány komment ellenvéleményt nem hajlandó elviselni egy politikával is foglalkozó portál? Még hatalomhoz se jutottak, mégis el akarják fojtani az őket kritizáló hangokat. De az is lehet, hogy csak az ellenséges bérkommentelők ellen védekeznek ilyen módon (ne legyünk naívak, minden mozgalom alkalmaz pénzért a közgondolkodást „jó” irányba terelő ügynököket). A hozzászólások kitörlését sok esetben túlzásnak érzem. Ezek szerint, aki minimális hatalomhoz jut, már azt is megszabhatja, miről folyjon a diskurzus és miről nem az általa birtokolt kommentszekcióban. A hatalmon lévők szabják meg a szólásszabadság – sőt a gondolkodás – kereteit, ennek változásához, pedig sok esetben kormányváltásra volt szükség.

A politikai korrektség, a polkorrektség, a PC. Valószínűleg azért találták ki tőlünk nyugatabbra, hogy csökkentsék a feszültséget a migránsok és a fehér, keresztény európaiak között. Sajnos a nyugatiak átestek a ló másik oldalára. A bevándorlók kritizálása egyre inkább tabutémává válik, a többségi nyugati civilizáció alkalmazkodni kényszerül a bevándorlók terjeszkedő kulturális hatásához. Az eredeti nyugati népességnek (legyen szó németekről, hollandokról, franciákról stb.) már lassan szégyellniük kell a nemzeti hovatartozásukat és a vallási meggyőződésüket, azért, hogy ne bántsák meg az érzékeny lelkületű – főként muzulmán – bevándorlókat. Azt tapasztalom, hogy a fehérek és a színesbőrűek, a muzulmánok és a keresztények között szinte minden kontinensen vannak összetűzések. A radikális feminizmus terjedésével már az Y-kromoszóma birtoklása is látens szexuális ragadozóvá teszi a férfi nemet. Nem kell sok ahhoz, hogy valakire a szexuális zaklatási vád gonosz árnyéka rávetüljön, elég egy-két a férfi ellen tanúskodó nő és a rendőrségi vizsgálat se kell, hogy az érintett személyt besározzuk a nyilvánosság előtt. A közhangulatban egyre inkább a fehér, keresztény férfiak jelennek meg negatív színben; ehhez polkorrektség is hozzá járult, mivel a migráns hátterű népességet nem szabad szidni, de az őshonos európaiakat igen. Meggyőződésem, hogy ez előbb elfojtott agressziót, majd lázadást fog okozni. Az emberek nem tudják kezelni az egyre égetőbb kulturális különbözőségeket, és ez - ha letagadjuk, akkor is - okoz súrlódásokat.

Magát a szólásszabadságot támogatom, de fel kell nőnie a társadalomnak ahhoz, hogy jól ki is tudjuk használni azt, értelemszerűen nem anyázásra kell fordítani az energiáinkat, hanem a közösségünk felemelkedésének elősegítésére. A polkorrektséget ellenzem, szerintem előbb-utóbb zsákutcának fog bizonyulni az újfajta nyugati cenzúra. Nyilván egyre jelentősebb probléma a gyűlöletbeszéd (a kuruc.info csak a jéghegy csúcsa), de a visszarúghat a PC-cenzúra, ha nem vigyázunk.