Igazi nemzetközi ko-produkcióval van dolgunk a 44. gyermek esetében. A 2015-ös cseh-angol-román-amerikai politikai thriller-krimit, eredeti címén Child 44-t Daniel Espinoza rendezte Tom Rob Smith brit író azonos című könyve alapján. A történet az 1950-es évek elején játszódik a sztálini Szovjetunióban, ennek megfelelően az atmoszféra egyszerre rémisztő és feszült hangulatú. Az emberek félnek, nem bíznak egymásban, rettegnek a kommunista rezsim titkosrendőrségétől. Nem merik felemelni a hangjukat a nyílt terror ellen, miközben rendszeresen lábbal tiporják az emberi jogokat. Egy zsarnoki világban játszódó, szomorú történet bontakozik ki a szemünk láttára. A krimi vonal jól illeszkedik a huszadik századi szovjet díszletekhez, miközben a történelmi dráma ötvöződik a krimivel a filmvásznon.
Kiválóan felépített atmoszféra varázsol el minket a Szovjetunió könyörtelen világába. Engem beszippantott a 44. gyermek, bár megjegyzem, nem aratott osztatlan sikert közönség soraiban. Egyesek kifogásolták, hogy túlvállalta magát a film, mivel a krimi, a történelmi thriller és szerelmi szálat is igyekeztek bevonni a történetbe, melyek között nem egyszer csapong a sztori. Értem, mire gondolnak, de én ennek ellenére is remek időutazásnak éreztem a 44. gyermeket, miközben vizuálisan alámerültem a huszadik század egyik legkegyetlenebb korszakába. A szovjet diktatúra ábrázolása jól sikerült; éhínségről, terrorról, sőt még homofóbiáról is szó esik a történet kibontakozása közben.
Szeretem a részben vagy teljesen szovjet témával foglalkozó filmeket, például Az ellenség a kapuknál, Leningrád, Drága Elza. Nagy bánatomra kevesebb film dolgozza fel a kommunista témát, mint a nácit, vagy ha fel is dolgozták, azok a művek nem kaptak akkora sajtó visszhangot, mint az utóbbiak. Pedig a vörösterror is bőven tartogat borzalmakat; éhínségek, háborúk, vagyonelkobzások, tömeggyilkosságok és még hosszasan sorolhatnánk azokat a felbecsülhetetlen gazdasági és társadalmi károkat, amiket a kommunisták követtek el az emberiség ellen.
A szereplőgárdában kiváló színészeket láthatunk. Noomi Rapace, Tom Hardy, Gary Oldman, Vincent Kassell, hogy csak a híresebbeket említsem, de Charles Dance is kameózik egy kicsit. Rajtuk kivűl Joel Kinnaman és Fares Fares játékára figyeltem fel, akikre a stáblistában rákerestem a film megnézése után.
