Én mindig is imádtam a rockzenét. Főleg azokat a rockslágereket szeretem, amik egyszerre zúzósak és dallamosak. És ha van mellé mondanivaló, akkor már teljes mértékben művészetről beszélhetünk. Az én zenei ízlésem a retró számoktól egészen a heavy metálig húzódik, emellett az underground műfajokra (ipari metál, nemzeti rock, punk rockból egyes számok) is nyitott vagyok. Sokszor érzem azt, hogy egy-egy underground irányzat sokkal kifejezőbb és művészibb, mint a mainstream. A mainstream (fősodrású műfajok, pl . pop) leginkább a tömegízlésre fókuszál, ezáltal az kell neki, hogy minél többen hallgassák, és minél közkedveltebb legyen. Nah de az underground nem ilyen. Az elmondja a véleményét és sokkal kevésbé idomul a közízléshez, mint az előbb említett popzene. Épp ezt szeretem a nemzeti rockban, hogy ez a műfaj is megmondja a magáét és nem érdekli, hogy a többségnek bejön-e. Ők ilyenek. Ők nemzetiek és radikálisak. A mai alkalommal röviden felvázolom nektek a nemzeti rock mozgalmának lényegét egy dokumentumfilm segítségével és bemutatok három általam ismert együttest a műfajon belül, egész pontosan a Kárpátiát, Romantikus Erőszakot és a Hungaricát.