Az eddig tíz filmet magában foglaló Hellraiser sorozat központi alakja Pinhead, egy fekete ruhás szadista démon, aki a horrorikonok magasságába emelkedett az idők folyamán. Jellegzetes megjelenéséhez hozzátartozik, hogy szögek állnak ki a fehérre maszkírozott, kopasz fejéből, innen is kapta ragadványnevét. Az ő segítői a szintén undorító külsővel rendelkező, aberrált cenobiták, akik vele együtt egy misztikus dobozból jönnek elő, ami leginkább a Rubik-kocka ördögi változatának nevezhető. Ha valakinek a birtokába kerül ez a tárgy, majd óvatlanul az elforgatásával aktiválja azt, akkor a pokol kapui megnyílnak előtte; Pinhead és gonosz cenobitái számára a kínzás és a kéj egy és ugyanaz. Az a misztikus dimenzió, ahonnan a cenobiták Pinhead-del együtt előjönnek, a velünk egyidőben létező párhuzamos világok legpokolibb tartományának tűnik; mintha ők a dimenziójáró Slider-ek elmebeteg verziói lennének, akik átjönnek embereket kínozni és feldarabolni a túlvilágról. Ezeket a filmeket - különösen a mai posztom témáját, a Hellraiser 3-at - csak erős idegzetűeknek javaslom, mivel egyes jelenetekben kiugróan sok erőszakot, vért és más horrorisztikus elemeket láthatunk, amivel nem nehéz felzaklatni a nézők lelkivilágát. Tegyük hozzá, hogy akit viszont vonz a képi brutalitás, azt könnyen be fogja szippantani ez a filmes univerzum.

Volt szerencsém megtekinteni a 2018-as megjelenésű Az apáca című horrort (angolul The Nun), amely elég vegyes fogadtatásra talált a kritikusok és a mozirajongók körében egyaránt. Én magam részéről is kicsit többet vártam Az apácától; bár a hangulat megteremtése sikeres volt, a kiszámítható fordulatok (sőt mi több, megjósolható jump-scarek), gyenge karakterkidolgozások, helyenként erőltetett cselekményszálak kitudtak zökkenteni az élményből. A stáb váltig állítja, hogy valóban kísértetjárta helyszínen forgattak Romániában, de én ezt csak marketingfogásnak tekintem, már alkalmazták párszor ezt a cselt más horrorsztorinál is, nem dőlök be neki egykönnyen.  Azt hittem, hogy bombasiker lesz a gonoszra sminkelt apáca történetéből, aki akár Marylin Manson eddig eltitkolt nővére is lehetne, de ehelyett sok szempontból középszerű lett Az apáca, amitől azt vártam, hogy tovább színesítse a Démonok közt (The Conjuring) univerzumot. A számokat nézve, bőségesen visszahozta a befektetett pénzt és energiát; a 22 millió dolláros költségvetést 366 milliós bevétel követte, de szerintem még többet ki lehetett volna hozni a történetből.

Régóta tervezgetem, hogy a demokráciáról szóló posztom folytatásaként és kiegészítéseként újra a szabadságjogokról fogok írni, ezúttal kicsit más formában. Csak magában a szólásszabadság témájának boncolgatása felvett ezernyi kérdést, rengeteg vitát mind az elméleti elgondolással, mind a gyakorlati alkalmazással kapcsolatban. A gyűlöletbeszédet és a becsületsértést minden országban tiltják, de mi számít pontosan annak? Kell-e alkalmazni cenzúrát a társadalmi béke érdekében? Azt érzékelem, hogy két véglet létezik ezúttal is; vagy a szólásszabadság vadhajtásaival kell számolnunk, vagy a cenzúra önkényével. Támogassuk teljes mértékben a véleménynyilvánítás minden formáját, vagy húzzunk meg egy határt a káros és az elfogadható kritika között?

Szeretek a Youtube-on zenét hallgatni (én még maradi vagyok, nem álltam rá a Spotify-ra), és néha igazi gyöngyszemekre bukkanok a végtelennek tűnő választékban. A hard rock/heavy metal irányvonal régóta mérvadó a zenei ízlésemben, így nem véletlen, hogy rátaláltam erre a különc stílusú együttesre. Magával ragadó dallamvilágukkal és hangulatos klipjeikkel egyhamar rajongójukká váltam. Előre szólok, lesz magyar vonatkozása is a történetnek!

 Lenna Kuurmaa az észt fővárosban, Tallinnban született 1985-ben, ő mindezidáig Észtország leghíresebb énekesnője. A pályafutását tekintve elsősorban énekesnő, de dalszöveget is írt, és színészkedéssel is foglalkozott. Egy régebbi cikkemben már említettem őt, egész pontosan a Vanilla Ninja észt rock együttes egyik tagjaként (ITT). Bár a Vanilla Ninja lánybanda 2009 óta nem aktív, de Lenna Kuurmaa nem hagyta abba a zenélést, szólókarrierbe kezdett, és megjelent a Lenna albuma 2010-ben. Az olasz Moonland együttessel is dolgozott együtt, 2014-ben jelent meg a közös albumuk. A mai posztom Lenna Vanilla Ninja utáni munkásságáról fog szólni pár zenés klipp kíséretében.