Én a magam részéről mindigis messze álltam mind a hímsovinizmustól, mind a feminizmustól. Valahogy sose érdekelt a férfi-nő különbségtétel, hogy egy nő tud-e parkolni, célba lőni, vezető beosztásban teljesíteni stb. Ha nagyon leegyszerűsítem a véleményem, akkor azt mondanám, hogy szerintem a férfiak és a nők érdeklődési köre tér el egymástól, nem is annyira az értelmi képességeik. Egy nő is megtudja tanulni a politika tudományt, az informatikát, a matekot, de őket nagy átlagban ez Nem Érdekli, ezért nem teszik. A férfiak és a nők helyzete rendkívűl összetett, bonyolult és kultúráktól is függő rendszer, ezért én most arra szorítkozok, hogy csak a feminizmus politikai oldalával foglalkozok a mai bejegyzés során. Így is lesz miről írnom...
A feminista mozgalmak történetét úgy szokták korszakolni, hogy létezik első-, második-, és harmadik hullámos feminizmus, a női követelések és azok időszaka alapján csoportosítva. Az első hullám a huszadik elején bontakozott ki, többek között a nők szavazati jogaiért küzdöttek a feministák, ők voltak a szüfrazsettek. A második szakasz az 1960-as években jött létre, itt még hangsúlyosabban került a közbeszédbe a nők munkához való joga, az abortuszhoz való jog is szerepelt a követelések között, Nagyjából ebben a szakaszban kezdték el kidolgozni a társadalmi nemek tudományát is, az egyre gyakrabban emlegetett "gender studies"-t. Most a harmadik hullámnál járunk, ez körülbelül az 1990-es években kezdődött. Sokak szerint a feminizmus legújabb változata a legveszélyesebb, amit szoktak úgy is nevezni, hogy genderfeminizmus, az általuk kidolgozott gender studies fogalmára utalva. Lehet, hogy pontatlanul fogok fogalmazni, elvégre nem vagyok szociológus, de én ragaszkodok a genderfeministák megnevezéshez, megkülönböztetve a régebbi típusú nőjogi mozgalmakat az aktuálistól.
A transzparensek alapján úgy tűnik, hogy itt nem igazán az egyenlőségről van szó.
