Bevezető
Régóta lappang bennem a késztetés, hogy írjak egy jó fantasy történetet. Egy képzeletvilágban elmerülni megfelelő arra, hogy kiszakadjál a hétköznapokból és ellazuljál. Gyerekként sokat néztem fantasy és sci-fi témájú filmeket, és mindig is megfogták a fantáziámat. Azt nem tudom, hogy jó író lennék-e (bár ha a Szürke ötven árnyalatával be lehet futni, akkor még talán van esélyem :D), de az alkotási vágy az mindenképp megvan bennem, és kellő szorgalommal lehet ezt fejleszteni. De nem is szaporítanám a szót, belekezdek az első fantasy történetembe a Dzsangó kalandjaiba.
Dzsangó kalandjai 1. rész
Dzsangó Perox volt a legmenőbb csávó a gimiben. Igazi macsó lévén az osztály összes bigéje csak róla álmodozott. Az ő élete csak a dugásról, meg a fergeteges bulizásról szólt. Minden létező hallucinogén cuccot kipróbált már; vodka-bomba-cataflam, varázsgomba, speedball, LSD- bélyeg (és ezek összes létező kombinációja). Ez a hétvége is hasonlónak ígérkezett, szólt is az egyik haverjának, Mikinek, hogy menjenek el alapozni még az esti banzáj előtt. Miki apjának van egy kocsmája, ott majd úgyis találnak valami ihatót a raktárban, amíg a szülők nem figyelnek. És majd összeöntik valami fehér porral, amitől csak még ütősebb lesz a cucc, és felejthetetlen (vagy éppen pont az ellenkezője: filmszakadásos) lesz az este. A két srác furábbnál furább koktélokat próbált ki az elkövetkező percekben és az ivászat végén előkerült a Kati. A srácok véleménye szerint ez is elengedhetetlen a buli fokozásához. "Egyszer élünk!!!", mondták a menőcsávók, és már el is fogyasztották a hangulatjavítót. Dolguk végeztével elindultak a dizsibe. Biztos nagyon jól folytatódott volna a buláj, ha nem jár arra egy részeg kamionsofőr, és nem üti el őket, ráadásul egy kamionkerékkel mind a kettőt. A több tonnás járgány olyan gyorsan jött, hogy a két fiú még józanul se tudta volna észrevenni, nemhogy teljesen betépve. A két gyerek pillanatokon belül elvérzett, a mentősöknek már semmi dolguk nem volt. A baleset pillanatában azonban valami megmagyarázhatatlan történt.
Dzsangó hirtelen úgy érezte, hogy magába szippantja valami leírhatatlan erő… Az előbb még az úttesten volt, és több sebből vérzett. Most pedig itt fekszik valami ismeretlen helyen és elállt a vérzés. A színek most valahogy nagyon furcsák, mintha minden elmosódott volna, és nagyon erős szédülést is érzett emellett. Pár perccel később már rendesen látta a színeket, legalábbis nem olyan elmosódottan, mint az előbb. Észrevette, hogy érthetetlen módon az egész táj szürke ködbe burkolózik. Pár pillanattal később eljutott a tudatáig, hogy egy temető mellett van és nem messze tőle egy erdő is van a közelben. A sötét hangulatú fák közé nem mert bemenni, ezért a temető kapuhoz sétált, hátha talál ott valakit.
